Szamáritató

Látogatók száma: 43

A kanyargos Tisza parton
néhány nyáron éltem én ott.
Folydogált, mint gyermekkorom.
Táló mellett forró nyáron.
Sétálgattam ide-oda,
Ráakadtam a kondára.

Józsi bácsi a jó Sepsi,
Régi mesét kezd mesélni:
Tudod-e te Imre fiam,
hogy keletkezett a Tisza?
Magyar folyó, magyar mese,
Kezdődik a története.

Az Úristen jókedvében,
valamikor réges-régen,
Teremtette a hegyeket,
közéje a nagy Alföldet.
Hiányzott még egy szép folyó.
Halaknak jó otthont adó.

Gyere lovam hozd az ekét,
Eszek,kérem a türelmét.
Egyél egyél,sose lakj jól,
Tanulj leckét szamaramtól.

Jöjj ízibe,néki így szólt,
Sietett is gyorsan, legott.
Evett kicsit, de nem ivott.
Befogta őt az Úristen,
Szaladj, nosza kicsi kincsem.

Nyár volt akkor, oly rekkenő,
Szomjúságtól majdnem eldőlt.
Meglátta a cötkény kórót,
Látta, biz' egy kicsit szúrós.
Benne a hajnal harmatja,
Támadt egy jó gondolata.

Az Isten a munkát adta,
Ő hűséggel végrehajtja.
Enni is épp alig ettem,
Másra gondolni se mertem.
Szóla menten, nem vagy cötkény,
Új nevet adok neked én!

Míg e nép él eme tájon,
Szamáritatóként tituláljon.
A kóró meg hol itt, hol ott.
Folyó árka is kanyargott.
Eke nyomán erre arra,
Folyt a Tisza jobbra, balra.

Szólt az Isten a szamárnak,
italodnak jó a harmat,
Ételednek kóró, giz-gaz,
Bőröd nyáron sosem izzad.
Elégedett leszel mindig,
Minden burján megelégít.

Te leszel fiamnak lova,
Dicsőséges városomban.
Jeruzsálem népe dicsér,
Virágot szór lábad elé.
A megváltót viszed nekik,
A hátadon, úgy éljenzik.

Szerény állatot szorgalma,
Emelte a magasságba.
Példaképp él a néphitben,
Régi- régi szép mesében.

A kanyargós Tisza mentén,
Éldegél még ma is egy nép.
Apáról száll a fiúra,
Ez az ősi szép legenda.