Szellő

Látogatók száma: 44

Mellém léptél, s halkan súgtad Helló,
visszaköszöntem, s nyomomba jöttél.
Követtél mint árnyék, s érdeklődtél,
egyfolytában minden után mint kisiskolás.

Kedvesen néztél, szépen mosolyogtál,
ott akkor a mindent felforgató voltál.
Aztán követtél végig az utamon nesztelen,
s mikor megkérdeztem miért teszed?

Válaszod meglepő volt s esztelen:
Talán ez szerelem első illatra, szemre?
Nem tudom, de kedvességed megragadott
s egy pillanatra magával is rántott.

Aztán megálltam és leültünk egy padra,
beszélgettünk mindenről, mi volt, van, s lehetne.
Talán lehetne, de ez nem az a hely, és idő
aztán csak érzem tekinteted a szemembe nő.

Mélyen és kegyetlenül a mélybe hatolva kutat.
Talán szívemhez keresi a legrövidebb utat?
Lehet, s lehetne, ha a sok szikla nem tátongana
Mi minket elválaszt két világ óriás szakadéka.

Kezem után nyúlsz, mert Te még remélsz,
Pedig én már tudom, hamarosan messze elmégy.
Szívem megremegtette egy csoda szempár,
Egy kedves halk csengő simogató szópár.

Talán megérintettelek, egy kicsit.
Majd a homályba rám is gondolsz néha.
Mikor feldereng az ifjúság édes kora.
Talán a búcsú könnye eszedbe jut.