Szerelem

Látogatók száma: 43

Meghalt a varázs, mit öröknek hittem,
mert a felhők fölé magaddal vitted,
lábad lóbázva most onnan figyeled,
milyen nekem itt, szárnyamat szegve.
Életem napjai kedvetlen telnek.
Rovom soraim a fehér papírra,
nem gondolok soha a radírra,
ezen csak mosolyogsz, tudod, ez vagyok,
kimondott szót vissza sose vonok,
a jónál is mindig jobbat akarok.
Látod, várnak ismét a nehéz napok,
s hallom biztatásod: hajrá, kedvesem,
ne félj, itt vagyok, érezd, fogom kezed,
szorítom, míg hideg tél van szívedben,
s elengedem, amint olvad szerelemben.