Szeretteim sírjánál
Látogatók száma: 38
Sírotoknál imádkozom értetek,
nem tudom, csak hiszem,
hogy a heves szél repíti felétek
mormolásom, fel az égig,
ott vagytok,-értitek?
Ha igen, szeretteim, ti is mondjatok
értem néhány jó szót az Úrnak,
mert én még itt maradtam közülünk utolsónak...
Kérjétek meg, fogadjon engem egyszer szeretettel,
-bizonyítottam életemmel-s ne engedje,
hogy e bűnös világból az ördög vigyen el.
Való igaz, én sem vagyok különb, mint más,
-esendő ember-
ajkamon a szó e kesernyés élettől néha eltorzul,
nem egyeztethetően a hittel, tudom,
de legalább bevallom...
Ó, drága Anyám, látod, konok lányod
most is csak magára gondol,
de ne hidd, évtizedek óta mindig
velem vagytok, jöttök a nappal, holdsugárral,
langyos szellővel, krizantém illatával,
lelketek itt lebeg e kis mécses lángjában,
legyen békétek, nyugalmatok
fenn, a mennyországban
Ilona
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Még akkor is, ha bevallom, nem vagyok hívő ember!
De ha mégis tévednék, és létezik pokol, s mennyország, Te minden bizonnyal a mennyek csodás világát fogod élvezni szeretteiddel, anélkül, hogy kérnéd!
Azért várjunk még ezzel, és élvezd a biztos... szépségeit!
Szeretettel üdvözöl
bakfitty
Egyébként a pokolról van egy nagyon régi, jó viccem, biztos ismered, nem írom le...
Ilona
Kár, mondta a; (nem a varjú), hanem bakfitty, hogy nem írtad le...!
Olyasmit hallottam már, hogy a pokolba kell menni, de annak is a legaljára, mert az már maga a mennyország! :)