Szomorú karácsony
Látogatók száma: 60
Hadak útján poroszkált deres lelkem
karácsony éjjelén Szent Mihály lován,
isten ostorától sajgott még testem
dermedten a kórházi ágyon, árván.
Lovam fekete sörényét cibáltam,
amikor porba hulltam – kóma álom –
az űri hidegben csak kiabáltam
nagy fájdalmamban a hófehér ágyon.
Körülöttem suhogó angyalszárnyak
röpködtek, emeltek volna az égbe,
a háromkirályok mellettem álltak
és őrködtek az alászálló fényre.
Adventi csillagporból sáros testem,
égi fényből éledt ott kisded lelkem.
(2012)
A cikket írta: haver
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez a Spárgai nehézfejű nikk.
Hiszen olyan eccerű:
Egy deres (idősödő) lélek poroszkál a Szent Mihály lován (a fából készült,4 lábú alkalmatosság, feketére festve: halottszállító saroglya,amire teszik a koporsót -ma ravatalozó asztalnak is nevezik,később a feketére festett halottaskocsit is így nevezték) a Hadak útján(a mai Tejút,a többezer éves,szakrális égigérő fa, ahova a holtak lelkei vándorolnak és ahonnan az újszülöttek lelkei jönnek),a test pedig sajog (Isten ostora miatt, mely alatt pedig nyilván Attila hun király értendő, illetve ideérzendő az "Isten nem ver bottal" -ismert ősmagyar mondás is) dermedten egy kórházi ágyon (Mindez Karácsony éjjelén történik.).
Lovad fekete sörényét(a saroglya sörényét?) cibáltad,amikor porba hulltál – kóma álom –az űri hidegben(A Hadak útján?) csak kiabáltál nagy fájdalmadban a hófehér ágyon(mégis inkább a kórházban?). -A kérdőjeles térbeli elhelyezkedések pedig nyilván azt érzékeltetik, hogy nem is tudtad, hogy éppen hol is tartózkodik a lelked, illetve a tested,illetve a lelkestested.
Kedves Spagocha, nem tudom te honnan és mit olvasol, mert itt sehol nincs szó a ló a lovon-ról, hanem egy deres (idősödő) lélek poroszkál a Szent Mihály lován a Hadak útján, a test pedig sajog dermedten egy kórházi ágyon. Több ezer éves szakrális, magyar népi hiedelemvilágból vett metaforáról van szó, amelyben a Hadak útja a mai Tejút, a szakrális égigérő fa, ahova a holtak lelkei vándorolnak és ahonnan az újszülöttek lelkei jönnek. Szent Mihály lova pedig a halottszállító saroglya, ami fából készült, 4 lábú alkalmatosság feketére festve, amire teszik a koporsót (ma ravatalozó asztalnak is nevezik), később a feketére festett halottaskocsit is így nevezték. Egyébként ez a metafora előfordul sok magyar író és költő művében, hogy csak egyet említsek hamarjában: Krúdy Gyulának a Régi pesti hitóriákból a Szent Mihály lova címűt. Tessék elolvasni.
Hiszen olyan eccerű:
Egy deres (idősödő) lélek poroszkál a Szent Mihály lován (a fából készült,4 lábú alkalmatosság, feketére festve: halottszállító saroglya,amire teszik a koporsót -ma ravatalozó asztalnak is nevezik,később a feketére festett halottaskocsit is így nevezték) a Hadak útján(a mai Tejút,a többezer éves,szakrális égigérő fa, ahova a holtak lelkei vándorolnak és ahonnan az újszülöttek lelkei jönnek),a test pedig sajog (Isten ostora miatt, mely alatt pedig nyilván Attila hun király értendő, illetve ideérzendő az "Isten nem ver bottal" -ismert ősmagyar mondás is) dermedten egy kórházi ágyon (Mindez Karácsony éjjelén történik.).
Lovad fekete sörényét(a saroglya sörényét?) cibáltad,amikor porba hulltál – kóma álom –az űri hidegben(A Hadak útján?) csak kiabáltál nagy fájdalmadban a hófehér ágyon(mégis inkább a kórházban?). -A kérdőjeles térbeli elhelyezkedések pedig nyilván azt érzékeltetik, hogy nem is tudtad, hogy éppen hol is tartózkodik a lelked, illetve a tested,illetve a lelkestested.
Nem csoda, hogy Hümérke megvadult (bocsánat, "megwadult") tőle.
Az élet egyszerű, mi tesszük bonyolulttá magunknak..
Viszont azt nagyon sajnálom, hogy ez az oldal nem az irodalomról szól..Én azt hittem, igen, de tévedtem. Nem mintha menő irodalmár lennék, de tanulni sose késő..Nem is tudom, mit keresek itt? Feleség már nem vagyok, nem is szándékozom már az lenni..Igy csak okostojásoskodok itt, de nem baj, ha van, aki elviseli. Rájöttem ugyanis, jobb a viz felszinén evickélni, mint a viz alján fuldokolni..Persze, e felismeréshez én is csak hosszú-hosszú évek után jöttem rá..
Meggyőztetek . Igen már látom hogy ez az oldal tényleg nem az irodalomról szól. HE-HE-HE. Na , legyetek jók és csak nyugi. Az élet sokkal vidámabb és egyszerűbb mint ahogyan ti azt elképzelitek. Ám ha boldogtalanok akartok maradni akkor csak rajta. Akinek nem inge ...ne vegye magára.
Viszont azt nagyon sajnálom, hogy ez az oldal nem az irodalomról szól..Én azt hittem, igen, de tévedtem. Nem mintha menő irodalmár lennék, de tanulni sose késő..Nem is tudom, mit keresek itt? Feleség már nem vagyok, nem is szándékozom már az lenni..Igy csak okostojásoskodok itt, de nem baj, ha van, aki elviseli. Rájöttem ugyanis, jobb a viz felszinén evickélni, mint a viz alján fuldokolni..Persze, e felismeréshez én is csak hosszú-hosszú évek után jöttem rá..
Kedves Éva irodalmi vitának itt nyoma sincs, ebben igazad van, de más (szinte)vita éppen zajlik vagy már lezajlott. Lényegében mi is a vita? Egy esemény, amelyben legalább két ellentétes állásponton levő vitapartner próbálja meggyőzni a másikat a saját igazáról. Ilyen szempontból nincs semmi vita, mert én nem próbálok meggyőzni senkit semmiről, még arról sem, hogy a leírt szöveg egy jó költemény, viszont az már szemmel látható (nem igényel különösebb meggyőzést), hogy egy életérzés van leírva bizonyos verstani szabályoknak (nem próza) megfelelően, ami egyeseknek tetszik, másoknak pedig nem, ebben pedig nincs semmi természetellenes, mint ahogy a véleménynyilvánítás is természetes, de vannak szabályai és természetes határai.
Függetlenítsük el most, hogy ez a beszélgetés közöttünk éppen a versed fölött (alatt) zajlik, ami természetesen egy életérzést takar. Ehhez, aki elolvasta nem kell szakértelem. De ha már egy verset szét kellene boncolni ízekre, az már nem biztos, hogy jót tenne neki.
Ami viszont nekem és gondolom másoknak is jólesne, ha "párbeszéd" folyna közöttünk és nem csak úgy a levegőbe beszélnénk el egymás mellett. A nickünk alatt van egy "párbeszéd" felirat. Ha arra kattintasz, akkor aki hozzád szól, neki adod meg közvetlenül a választ. Máskülönben csak keresve, kutatva lelek rá ott fenn az eseményeknél. :-)
Ezzel is csak segíteni szeretnék.
További szép estét!
Éva
Kedveseim!
Én az írományomat a verseink rovatba írtam, azzal a szándékkal, hogy ide a verset kedvelők tévednek és velük folytatok esetleg irodalmi vitákat. Ez egy pályázatra írt vers, mégpedig egy shakespeare-i szonett. Jól láthatóan 14 soros, háromszor 4 soros szakaszokkal és egy befejező 2 sorossal, ami az előzőek ellenpontjaként a feszültség feloldása. A sorok 11 szótagosak. Vitatéma lehetett volna például, hogy miért nem íródott a klasszikus időmértékes verselésben, hatodfeles jambikus sorokkal vagy az utolsó két sort miért nem írtam bennebb, mint ahogy egyébként szokványos. A mondanivalóm egyszerű, mint ahogy az elején már kiderült, sok-sok metaforával. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy ez az oldal elsősorban nem irodalmi jellegű, én magam pedig úgy kerültem ide, anno, hogy Tündér meghívott. Vitázni pedig nem személyekről, hanem személyekkel akarok irodalomról.
Jól látod. Ez az oldal elsősorban nem irodalmi jellegű. Nehezet kérsz. Ha vitázni szeretnél irodalomról, azokat a személyeket sajnos itt nem találod.
De hol itt a vita? :-)
Puszi,
Éva
Én az írományomat a verseink rovatba írtam, azzal a szándékkal, hogy ide a verset kedvelők tévednek és velük folytatok esetleg irodalmi vitákat. Ez egy pályázatra írt vers, mégpedig egy shakespeare-i szonett. Jól láthatóan 14 soros, háromszor 4 soros szakaszokkal és egy befejező 2 sorossal, ami az előzőek ellenpontjaként a feszültség feloldása. A sorok 11 szótagosak. Vitatéma lehetett volna például, hogy miért nem íródott a klasszikus időmértékes verselésben, hatodfeles jambikus sorokkal vagy az utolsó két sort miért nem írtam bennebb, mint ahogy egyébként szokványos. A mondanivalóm egyszerű, mint ahogy az elején már kiderült, sok-sok metaforával. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy ez az oldal elsősorban nem irodalmi jellegű, én magam pedig úgy kerültem ide, anno, hogy Tündér meghívott. Vitázni pedig nem személyekről, hanem személyekkel akarok irodalomról.
Bocsi. Szerintem félreértettétek WADBIKAIY-t Nem volt ő bántó csak a másik oldalról közelítette meg a témát. Szerintem nagyon jól. Karinthy- nak voltak hasonló írásai. Pl : Így írtok ti, stb. Szerintem érdemesebb a vidámabbik oldaláról felfogni a dolgokat. A sértődés pedig teljesen felesleges. Vidám napokat.
Szerintem te is félreértettél valamit. Miért beszélsz többesszámban? Ha egyszer ugyanazt próbálom más szavakkal elmondani Havernak? Hogy valamit félreért. :-)
Felületes vagy. Csak ideröppensz és nem figyelsz fontos dolgokra. Kevés az időd? Akkor tartsd magad távol. Ez megint olyan, mint amikor javasoltad a nélkül, hogy mélyebben értelmezted volna a mondanivalóját egy versnek, hogy inkább írjon prózát.
Itt az ideje annak, hogy jobban megismerd a körülötted lévőket, persze, ha akarod. :-)
Puszi,
Éva
Kedves Éva!
A véleménynyilvánítás szabadsága mindenkit megillet, nem is ezt kifogásoltam, hanem azt, hogy az embernek kell legyen annyi bátorsága, hogy vállalja a véleménye mögött álló önmagát (ha már kinyilvánította a véleményét), az arcával és a tulajdon nevével. Az igazi magyar ember soha nem bújkált még a legádázabb ellensége elől sem, hanem kiállt és vállalta önmagát, még akkor is ha veszített. Nem szoktam és nem is szeretek jeltelen sírokkal és sötét falakkal vitázni, sokkal inkább hús-vér emberekkel.
Akkor megtalálhattad volna. Ha hús, vér, igaz magyar embert kerestél volna, aki soha nem bujkált a legádázabb ellensége elől sem. Sokszor kiáltott és vállalta önmagát, csak nem vetted észre. Te is csak az ellen emelsz szót, amit korábban már előtted sokan megtettünk.
Hagyd őt. Ő a maga módján vívja meg a harcot. :-) Nem egy képre teremtettünk. Nem az jelenti kik vagyunk, hogy milyen pózban mutatkozunk meg itt. A belső valónk az írásainkban mutatkoznak meg és még akkor sem biztos, hogy az szent és sérthetetlen.
Békét a lelkednek! :-)
Pussz,
Éva
A véleménynyilvánítás szabadsága mindenkit megillet, nem is ezt kifogásoltam, hanem azt, hogy az embernek kell legyen annyi bátorsága, hogy vállalja a véleménye mögött álló önmagát (ha már kinyilvánította a véleményét), az arcával és a tulajdon nevével. Az igazi magyar ember soha nem bújkált még a legádázabb ellensége elől sem, hanem kiállt és vállalta önmagát, még akkor is ha veszített. Nem szoktam és nem is szeretek jeltelen sírokkal és sötét falakkal vitázni, sokkal inkább hús-vér emberekkel.
Wadbikaiy ezzel a szélsőséges megnyilvánulással fejezte ki szinte ugyanazt, amit te szép kivitelben és csomagolásban, érthetően próbáltál kiadni magadból.
Nem mindenki érti a te szavadat sem. A lélek mélyen elrejt fájdalmakat. Azt szavakkal néha nehéz a felszínre hozni, mert nincs rá szó, bár feszít.
Beszélni szeretne róla az is, akinek nem adatott meg a szókincs, vagy több van benne és ezért torzítja el.
Pussz,
Éva
Karácsonynak éjjelén, Szent Mihály lova
-mellett.
Isten ostorától (valami Attila vót) sajgott még testem,
lassan ügettem, még kissé dermetten .
Fekete sörényem cibálta valami Haver!
(Isten bottal nem ver.)
És csak kijabált, egy kórházi ágyról hadovált nekem.
Körülöttem suhogó angyalszárnyak röpködtek,
emeltek volna az Égbe,
de ez!
Ustorral csapkodott!!
FENÉKBE!!!!
Erőnk szerint a legnemesebbekért.
...), aki megtartott az valószínű tudtomra adja valahogy. Köszönöm, hogy olvastad. Áldott ünnepeket kivánok.