Talán.

2011. november 29. - Látogatók száma: 45

Talán a kavargó hópihék közül felsejlő szomorkás napsugár lesz kiutam a homályból,
Mely végleg megrágta elfáradt lelkemet.
Talán ad még egy esélyt.
Talán érzi azt hogy kellek még valakinek.
Talán kedvesem szerelmes pillantása alakít újra gyermekké.
Kicsiny fiúcskává, aki nem fogta fel a szomorú valót.
Talán felejtek minden rosszat és mindenkit, aki szeretett és aki elhagyott.
Elfárasztott a múlt, és előttem csak a gomolygó köd.
Átláthatatlan, komor, megfejthetetlen valóság.
Fekszem ágyamban. Ezernyi emlék támad hirtelen,
Izzadtan hideg, gyűrött párnáim között.
Emlékek? Valóság? Múlt?
Számomra nem lehet más vigasz csak a holnap.
Nem bánom. Harcoljunk megint.
Menjetek gonosz felhők.
Lelkem álljon mint büszke vár.
Kicsi szerelmem hajolj fölém,
Vigasztald meg tört szívű édesed.
Mosolygós szemeid égető tüzében,
Újra és újra bátran fölkelek.