Talánok és talányok

Látogatók száma: 59

Megtaláltam ezt a kis eszmefuttatásomat...úgy rémlik nem osztottam még meg veletek. Nem vagyok versíró, néha összehozok valamit, szakértők kíméljenek...csak úgy írtam...magamnak...másoknak.

Sikerek és kudarcok,
Örömök és bánatok
Kísérik életem szüntelen.

Hibázom, hisz nem vagyok tökéletes,
Elrontom az elronthatatlannak hittett
Gyógyítom a sebezhetetlenek sebeit,
Miközben saját sebeim elállíthatatlanul véreznek,
De elutasítom a segítséget.
Talán élvezem a fájdalmat?
Talán büntetésben vagyok?
Talán jóvátehetetlen hibát követtem el?
Talán nem kellett volna megszületnem?
Talán? Talán? Talán….
Ezer kérdés, s talány.

Kudarcok és sikerek érnek,
Bánatok és örömök
Kísérik életem szüntelen.

Vágyom rá, de nem szűnik a magány,
Hinnem kell a társam megtalál.
Talán nem rontom majd el?
Talán körülvesz szeretettel?
Talán hisz nekem,
Talán rám talál?
Túl sok a talán és a talány.

Tudom, sokszor én rontottam el,
Tudom hagytam magam; zuhanni le.
De azt is tudom, a gödörből van kiút,
A feneketlennek látszó kút
Aljára is lejutsz.
Onnan lentről már csak felfele mehetsz,
de ha megcsúszol, újra az alján lehetsz.
Talán van, aki nem csúszik oda,
Talán van, aki lent marad,mert nem küzd soha.
Talán folyton csúszik alattad a talaj,
Talán azért, mert feladod hamar.

Talányok és talánok,
Kudarcok és bánatok,
Örömök és sikerek
És csak éled életed…

Életed küzdelem,
Feneketlennek tűnő gödör-tenger.
De nem adod fel,mert nem adhatod,
Egy új nemzedék példaképeként
Akarsz megfelelni az elvárásoknak.
Mikor rád talál hőn áhított társad,
Elcseszed, mert nem hiszel már benne,
Szerethetnek magadért, szerelemmel.
Soha semmi nem pottyant öledbe,
Megküzdöttél mindenért.
Legnagyobb bűnöd, hogy sohasem adtad fel
És ezért ? Újra küzdened kell.
Értek kudarcok és bánatok,
Mindig felálltál,
Értek örömök és sikerek,
Amit csak te láttál.
Mások szemében, mit elértél semmi,
S azt hiszed, téged nem lehet szeretni.

A felnőttség csak kudarc és bánat?
Megfejthetetlen talány talán?
Az öröm és siker felejthető?
Az életed egy feneketlen teknő???

Nem tudod, menj vagy maradj,
Nem tudod, küldd vagy marasztald.
Nem tudod magad sem eldönteni már,
Miért az bánt, kit a szíved kíván?
Miért bántod azt akit szeretsz?
Miért írod le mindezt?
A szerelem a legnagyszerűbb dolog,
A szerelem a legfájóbb is lehet,
A szerelem a rózsaszín köd
És fekete felhő.
A szerelem éltet és sokszor
MEGÖL.

Talán mikor belehalsz egy kicsit
Erősebb is leszel és gyengébb is.
Talánnyá válik az is, amit tudtál,
Örömöd bánattá,
Sikered kudarccá.
De nem adod fel, küzdesz,
Mert az élet ilyen.
Újraéledsz, remélsz,mert a
SZERELEM meg ilyen….

A cikket írta: MindenHatÓ

támogatóink