Testvéremhez a fellegekbe!
Látogatók száma: 39
Áruló vagy , mert elmenekültél!
Elhagytál a legdrágább teherrel,
Tudhatnád Ő csak Rád várt eddig mindig,
Te pedig csalárdul megléptél gyáva vagy!!
Áldalak és szeretlek, s mégis ezerszer átkozlak!
Édes teherrel elhagytál, magamra hagytál,
S vitted a szeretetét, a lelkét, hagytad elesett testét!
Sokszor sírva élek minden fájdalmas gyötrelmes estét!
Fáradok és múlik erőm, de teszem mit kell,
S gondolok rád veszett, nyegle elmével.
Ráználak vernélek, csak lennél itt és tennéd, mit kéne,
Mert a másiknak is menedék, pihenés kéne!
Elmondhatatlan, hogy négyből egyetlen,
Beteg, néha fáradt tehetetlen, s mégis erő felett
Mindent tevőn, segítséget keveset kapva
Reményeket és álmokat becsapva.
Szeretve gyűlöllek, és gyűlölve szeretlek!
Soha nem bocsájtom meg mit velem
Lelkemmel tettél, gúzsba kötöttél
Elevenen átkozottá tettél, pedig szerettél!??
Minden szó hiába való, a tett csak nekem beszél,
A tehetetlen düh csak engem bánt legbelül.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
Jó hogy leírtad és írj is minél többet,írd ki azt a nagy-nagy fájdalmad!Mi elbírjuk,hisz mindannyian harcedzettek vagyunk már.Az élet megrázott már valamennyiünket így vagy úgy.Érzem a könnyeidet.Átérzem a fájdalmad.Mi nők sokmindenre képesek vagyunk,ha kell,erőnkön felül is.Tudom,hogy te is megerősödsz és bírni fogod,mert kell!
Sok ölelés,Anyu
Sok erőt adnak szavaid, és akárhogyan is, de mindig tudok meríteni belőlük erőt, hiszen igen az életünk során gyűrődünk, sérülünk, és folyamatosan tovább kell lépnünk olykor még önmagunkon is. Örülök, hogy olvasol, és figyelsz rám.
Üdvözöllek Éva.
Kedves Évi!
Nagyon mélyről törnek fel benned e fájdalommal, gyötrelemmel, és szeretettel vegyes érzések. Nehéz bárkinek is ilyenkor vigasztaló szavakat mondani, mert a terhet, amit rád rót a sors, erődön felül magadnak kell cipelned. Megértelek, és átérzem a szavaid súlyát, ugyanakkor azt is tudom bírnod kell!!!
Kívánok ez édes teherhez erőt, és kitartást, a sorstól kegyelmet!
Puszillak,
Éva
Te tudod mi van a háttérben , de örülök, hogy figyelsz rám, olvasol, és mellettem állsz így is. Nehéz, nagyon, de hát cipeljük a keresztet, nyögünk alatta, de megyünk a hegyre, pedig tudjuk nem a jó kilátás a vége ! Köszi, hogy vagy nekem.
Puszi Éva.
Ez gyönyörű,Éva.
Köszönöm.
Jó hogy leírtad és írj is minél többet,írd ki azt a nagy-nagy fájdalmad!Mi elbírjuk,hisz mindannyian harcedzettek vagyunk már.Az élet megrázott már valamennyiünket így vagy úgy.Érzem a könnyeidet.Átérzem a fájdalmad.Mi nők sokmindenre képesek vagyunk,ha kell,erőnkön felül is.Tudom,hogy te is megerősödsz és bírni fogod,mert kell!
Sok ölelés,Anyu
Nagyon mélyről törnek fel benned e fájdalommal, gyötrelemmel, és szeretettel vegyes érzések. Nehéz bárkinek is ilyenkor vigasztaló szavakat mondani, mert a terhet, amit rád rót a sors, erődön felül magadnak kell cipelned. Megértelek, és átérzem a szavaid súlyát, ugyanakkor azt is tudom bírnod kell!!!
Kívánok ez édes teherhez erőt, és kitartást, a sorstól kegyelmet!
Puszillak,
Éva