Tévedésem

Látogatók száma: 45

Egy napon a városba tévedtem,
a kirakatot nézegettem éppen,
mikor megláttalak téged,
feszítettél odabent a nagy
áruházban, csinos egyenruhádban.
Kíváncsiságon kívül mást nem éreztem,
miközben kívülről néztelek,
te semmit sem változtál,
ugyanolyan fess maradtál.
Észrevettél, és elébem jöttél,
örömmel üdvözöltél,
irodádba invitáltál, ahol hellyel kínáltál,
mitől nem jöttem zavarba,
nem volt kivetni való abban,
hogy e meghívást elfogadtam.
Mennyi idő telt el azóta, hogy
a hozzád fűzött szálak elszakadtak,
már rég nem számoltam az éveket.
Nem éreztem hangodban se gőgöt,
se fölényt, miközben életed
egy részét megosztottad velem,
nem voltál számomra akkor idegen.
Úgy éreztem megváltoztál,
olyan természetes voltál,
így hozzám azelőtt soha nem szóltál,
mióta utoljára láttalak, megkomolyodtál,
mégsem voltál már ugyanaz, akit egykor
szerettelek.
Mikor elköszöntünk egymástól,
egy pillanatra azt hittem,
többé nem leszünk egymásnak idegenek,
de megint tévedtem.

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink