Tó
Látogatók száma: 138
Fák haja
kúszott a mennybe,
az ég hasaalján
bokrok ereztek,
mélyre eveztek
a csöndbe.
Árnyalakunkba
hínár dallam fonta,
híven szőtte tovább
a hajnalhalászok
örök hálót hajtó,
szótlan mozdulatát.
Téged a föld, engem
csillag hűvöse járt,
s felreppent águnkra
a hintázó való.
Őt ringatta velünk,
táncoltatta a tó.
A szoknyádról egyszer
majd elfájdul a ránc,
elmerült köveken
csikordul meg a lánc,
a víz illatába
a hold beleremeg.
Magunk sem maradt,
magunk sem maradunk.
Helyünk többé már meg
nem állapítható,
mint víz csillogása,
ki nem oltható.
A cikket írta: Juhász András Géza
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A szár nyalók csak akkor nyalnak szárat, ha más nincs, de ha van szár, nem veszélyesek rád. Neaggóggyámá! :)))
Arra buknak? Minek a szàra?
Ti még itten vagytok? :')
Milyen nyalásról van szo?!
Ti még itten vagytok? :')
Milyen nyalásról van szo?!
Hàt, miröl lenne szò? Mindig ugyanarròl.
Mindig ugyanarról a nyalásról? Franciacsókról?
Még itt vagytok? Azt hittem már lefeküdtetek.
Mindig ugyanarról a nyalásról? Franciacsókról?