TuShots - Szétcsúsztak Kezeink

Látogatók száma: 34

Bár nem vers, de nem tudtam behatárolni hogy hova soroljam :(

Szétcsúsztak kezeink:

Bármennyire szeretném fognám, szétcsúszik a kezünk, már nem a természetes szereteti erő tartja össze hanem az izmok amivel kapaszkodok belé. Elengedtem.....Azóta könnyezik a szemem, vérzik a szívem, és a tér síkjai közt ugrálok, egy őrült világban, darabokra hullott világom darabkái keringenek körülöttem miközben egy kis szigetdarabon állok, az ég vörös és fekete felhők gyűrűjében néha kacsint rám a bal jóslatot sugárzó nap elhaló fénye. Élek! Halott vagyok! Nem tudom eldönteni, szemeim üresen tekintenek magam elé, meredten bámulva a pohárra, amelybe az ital legalább oly vörös mint a világom napkorongja. Átitat az olcsó dohány, jellegzetes aromája, melyet a szervezetem most olyan mohón szippant magába ahogy a lelkemet a bánat....

A cikket írta: tushots

előző cikk következő cikk

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

párbeszéd

Válasz erre: tushots

Ez így van...de hálistennek azóta újra együtt vagyunk :D

Ennek igazán örülök. Látod, legközelebb ne engedd el a kezét :-)

Ez így van...de hálistennek azóta újra együtt vagyunk :D

A szakítás fájdalmas. Ilyen érzéseket hoz ki az emberből. Kétségeket, vajon jól tettem-e. Hiányzik, amire csak akkor jövünk rá, ha már elment. Hogy mikor döntünk jó? A választ magunkban kell keresni.

Sajnos ezek olyan érzések ami mindamellett hogy tetszett nektek, sajnos nem is tudom mit akarnék hallani... talán a hangját újra, és örökre. Kettős érzés ez és nem olyan kellemes. Mikor szerethetem újra úgy ahogy régen....