Üdv mindenkinek!Visszatértem!
Látogatók száma: 44
Rég jártam erre! Sok régi jó ismerősim , hogy vagytok?:)))Nálam semmi még mindig keresem a párom:)))
A fák
Dobrai Zoltán 2012-05-02
A fák nőnek-nőnek,
Égig mégsem érnek!
Semmit nem árulnak,
Árnyat ingyen adnak.
Gyönyört eltakarni,
Zöld és dús lombjai,
Elbújni segítnek,
A szerelmeseknek!
Dalos madárfészket,
Ott ingyen készíthet.
Alatta megpihen,
Nyári nagy melegben,
Élő ember s állat,
Hűsülést találhat.
Ha majd már kiszárad,
Otthon meleget ad!
Lehet bútor, fejfa,
Velünk jön a sírba.
Csodás társunk nekünk,
Hogy élnénk nélkülük?
Ezért védem őket,
De nem kell köszönet!
Sok szép zöldlombú fák,
Még gondoljatok ránk!
A halál menyasszonya
Dobrai Zoltán 2012-08-17
A halál menyasszony, meglátogatott,
Nekem selymes, illatos csókot adott,
Nem hívtam, tőle a csókot nem kértem,
Ki nem mondva hívatlanul jött ő értem!
Alázattal álltam, vártam döntését,
Éreztem a halálos leheletét,
Tőle nem féltem, megnyugodva néztem,
Hogy itt van és ő nekem a végzetem.
Korán jött, még elmenni nem készültem,
Zakatolt, fájt és meg-megállt a szívem,
Felnéztem én az égre imádkozva,
Kérdve Istenem: nekem megbocsájtana?
Tudom sok bűnöm, amit nem akartam,
Ellne egy magam oly sokszor harcoltam,
Erőtlen, gyenge harc mi sikertelen,
Miért kellett, hogy a sorsom ez legyen?
A halál menyasszony, mond miért jöttél,
Mások küldtek vagy talán megszerettél?
Ha menni akarok, üzeni, fogok,
Ha késnél rád boldogan várni fogok!
A sorsom
Dobrai Zoltán 2012-03-26
Sorsom néha jó volt hozzám,
Rosszat, jót is tőle kaptam.
Mint a kofa alkudoztam!
Bántást kaptam jogtalanul,
Visszaadni nem akartam,
Bár fáj, még is megtartottam.
Szerelemnek, rabja voltam,
Szerettem én ájulásig,
Ez elkísér a halálig!
Volt olyan nő, kit sajnálok,
Csókokat adtam és kaptam,
Voltak kiket megsirattam.
Büszkeséget félre rakva,
Tőlük kértem, reményt, hitet,
A lelkemnek ez segített.
Számadást már én nem végzek,
Változtatni kinek s minek,
Jó leszek az égieknek!
Betegágyamnál
Dobrai Zoltán 2010.04.26.
Fekszem, betegen, lázasan,
Mellettem egy pap s egy nő van,
Egyik imádkozik értem,
A másik még gyötri szívem.
Készülnék, ha erőm lenne,
Kór szállt a beteg szívembe,
Aléltan hallom az imát,
Nőnek a szapora átkát!
Megbocsátnak ott fent nekem,
Nincsen olyan nagy, sok vétkem,
Szerettem nőt, ha ez vétek
Érte ítéljenek szentek.
Biblia szent pap kezében,
Buzgón erősít hitben,
De elnyomja női átok,
Még eleven halott vagyok!
Jaj, te nő, de szerettelek,
Ezért Istenítettelek,
Síromra virágot ne rakj,
Késő: szeretni ne akarj!
Végre, ha már én nem élek,
És nem értem szól az ének,
Ravatalozatok szépen,
Várnak angyalok az égben!
Fekszem, betegen, lázasan,
Mellettem egy pap s egy nő van,
Egyik imádkozik értem,
A másik még gyötri szívem.
Bűn maradt magyarságunk
Dobrai Zoltán 2012-05-25
Átkozott a fajtánk,
Mert ha nem így lenne,
Nem magyarok volnánk!
Haza menni holtan,
Még ma sem, nem lehet,
Bűn van koporsóban.
Hatalmasok akik,
Tőlük nagyon félnek,
Magyart nem szeretik!
Kik nemet mondanak,
Idegen náció,
Társa árulóknak.
Nekik haza menni,
Tilos:koporsóba,
Otthon megpihenni!
Halotti hamvaik,
Azok sem ártanak,
Tőlük hazát féltik?
Gazok,nemtelenek,
Ők mind akik tiltják,
Hogy megpihenjenek!
Európa beteg
Dobrai Zoltán 2012.01.08.
Hidegtélben zordidők járnak,
Kórt okoznak Európának.
Nyomor, éhség és betegségek,
Minden országba tizedelnek!
Hazugságok törtetnek gazul,
Tőke csalfa még is szaporul,
Fajtánkat, mint férget tapossák,
Igazunkat ők megtagadják.
Nekik bűn mit el sem követtünk,
És élvezik nemzeti vesztünk,
Tőke, Isten tőkéje övék,
Csörtetnek, mintha nem is lennénk!
Pénzért büszkeségünket veszik,
De, hogy eladó, meg sem kérdik,
Élünk vagy halunk az nem számit,
Ha garasúnk tőkét szaporít!
Mintha leprás lenne a fajtám,
Pénzük útjába lenne hazám,
Kifordítják igaz szavunkat,
Pénzt adnak mint alamizsnákat!
Nem erény itt embernek lenni,
Pénz, tőke őket betegé teszi,
Európában pénz az Isten,
Emberiesség már rég nincsen!
Elsirató
Dobrai Zoltán, 2008. 12. 27.
Nekem nincs Lédám,
És nem sétálok,
A Szajna partján,
Egyedül vagyok,
Már nem siratok,
Szép nőt vagy bálványt,
Sorssal megalkuszok,
Lelkem oly hitvány.
Más őszök voltak,
Egyszer rég, nekem,
Többé nem várnak,
Sem napos nyarak,
Hideg a lelkem,
Meleg, ha lenne,
Veled kedvesem,
Élném örökre!
Te maradsz nekem,
S őrizni foglak,
Nincs harag bennem,
Mert így akarlak,
Gyűlölve élni,
Kevés van hátra,
Szépen kell élni,
Mi még adva van!
Nekem keserű.
Lenne a lelkem,
Ha nem sorsszerű,
Amit én éltem,
Néha oly léhán,
Néha boldogan,
Ez volt jó talán,
Irigyek sokan!
A cikket írta: Dobraiz
Hozzászólások
időrendi sorrend
Örülünk neked! Szépek a verseid!
Pussz,
Tündér
Dobrai Zoltán 2012-03-26
Ha a költő halott,
Heszaméter megáll,
Rímek már pihennek.
Versek nem születnek,
Nem szidja a sorsot,
Ő égben hospitál!
Mit megírt talonba,
A sorsukra várva,
Bírálat tárgyai,
Nem változik semmi!
Őt vagy elfeledik,
Vagy még Istenítik.
Védeni képtelen,
A megírt verseit!
Mindig rohanunk
Dobrai Zoltán 2012-07-12
Mi mindig rohanunk,
Időnk örök s kevés,
Néha ha megállunk,
Nem kérdezünk semmit,
Fáj: puszta létezés,
Nem szeretünk senkit?
Oly hideg lelkünkbe,
Befagynak érzések,
A kevés melegbe,
Megmutatni másnak,
Hogy vannak s léteznek,
Csirái a jónak.
Tagadva a mindent,
Nekünk pénz s hatalom,
Szónál többet jelent,
Gaz embertelenség,
Pedig én is tudom,
Ami van nem elég!
Szeretnék más lenni,
Más és különb, másnál,
Egyenesen állni,
Ítéletre várva,
Istennél, az Urnál,
Ott nem protestálva!
Mint ha már elfogyott,
Az emberi jóság,
Feladtuk a harcot,
Meg alkuszúnk végre,
Mert nincsen igazság,
Csak talán az égbe!