Újraszerkesztve!
Látogatók száma: 54
Verset csinálni belőle... Játszva, dalolva, a saját szórakoztatásunkra!
Nincs energiám! Sokáig nélkülöztem. Nem vehettem meg ezt-azt, amit pedig nagyon is szerettem.
Mi segíthetett volna, felrepíteni a magasba..., de
nem tehettem.
Ráadásul egyesek a gyengémre hatottak. Néha túl nagy sikerrel is jártak.
Ezért hagytam hátra a megerőltető munkát, mert az energiámat ezek a dolgok, elszívták.
Itt az eredménye!
Tökélyre vittem már a semmittevést, a nyavalyát, a nyögve-nyelést.
De semmi sincs veszve, elfelejtve:
Majd,
Most,
Megint!
nekiveselkedem, és talán újra elkezdem!
Lassan ez lesz az egyetlen használható, valamire fogható hobbim, a jó, vagy rossz szokásaim mellett.
Mit mondjak? Izgalmas egy "játék".., mi hosszú távon kissé unalmassá válik. De...
Majd,
Most,
Megint!
megtalálom magam, mindent, ami számít!
Nem véletlenül beszélek nyíltan, őszintén.
Elég régóta űzöm már ezt. Csak magamnak szerzek ezzel kevesebb gyötrelmet, félelmet, talán egy kis örömet. Te segítesz?
Mert azt mondja a Dalai Láma: ...ha nyíltan, őszintén beszélsz magadról, a gondjaidról, problémáidról, lassan megszűnnek a félelmeid, magabiztosabbá válsz, magadhoz visszatalálsz. Hát ez az! Én is tudom ezt. Segítesz?
Majd,
Most,
Megint!
Talán!
Hát nem mond ő hülyeséget!? Mert hiszen ezt várom már ide s tova, régen.
A félelem elmúlt, magabiztosabbá váltam, de a helyzetemen mit sem változtattam, ezt vajon hogyan csináltam?
Valami bibi mégis csak belecsúszott a dologba!
Szerinted mi lehet ennek az oka?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Éva! Aki másként gondolja, csinálja másként, de ne rontson rám, mert én másképp teszem!
Továbbra sem akarok hsz-elgetni, mert értelmetlennek találom abban a formában, ahogy ez itt folyik. A pontozgatásról is ez a véleményem.
Nem én kezdtem nálad bilit borogatni, ha jól emlékszem...
A rágalmazást viszont nem tűröm szó nélkül, bocs!
Nem minden rólad szól! Mint ahogy ez a kis szösszenetem sem rólad! :-)
A rágalmazást viszont senki sem tűri szó nélkül. Így igaz! Bocsi!
Pussz,
Éva
Továbbra sem akarok hsz-elgetni, mert értelmetlennek találom abban a formában, ahogy ez itt folyik. A pontozgatásról is ez a véleményem.
Nem én kezdtem nálad bilit borogatni, ha jól emlékszem...
A rágalmazást viszont nem tűröm szó nélkül, bocs!
Ha nem vagy híve a fb-os megosztásnak, hát ne oszd meg! Magánügyed, mint ahogy az meg az enyém, hogy élek-e ezzel a felkínált lehetőséggel. Már csak azért is, mert pont ez okból teszem ide a cikkeimet. Nincs se kedvem, se időm, se megfelelő tudásom saját portált üzemeltetni, ez meg tetszik.
Hogy mennyire a magánéletem, s mennyire a fantáziám játéka mindaz, amit írok, legyen az én dolgom! Legalábbis a verseimnél, novelláimnál. A hsz-eimnél más a helyzet. Ott őszinte vagyok természetesen. Mint tudjuk, azzal meg csak nagyon-nagyon ritkán élek. Ha nagyon kapálódzol érte, megkaphatod. Akkor viszont ne sértődj meg rajta, ha nem a szájad ízére szól!
Egyébként nem vagyok haragos kedvemben. Mindenki törekedjen a békességre!
További szép napot!
Igen, amíg neked a legszebb versednél, - mint mondod - nekem viszont a fájdalomtól szomorú "versemnél" kellett elviselnem az egymással szembeni kíméletlenségünket.
A magam részéről az áthelyezés mellett döntöttem akkor, pontosan azért, amiért te is, hogy idegenek az "idétlen" szövegeket ne olvashassák.
Én ma sem vagyok híve a megosztásnak, főleg nem olyan tartalmú szöveg nyilvánosba helyezésének, ami az érintettekre nem várt hatással lehet. Akkor meg főleg visszafogottabb lennék, ha a magánéletemre annyira kényesen vigyázok... Én is azt mondom, vigyázzunk, mert az nem tartozik másra! :-)
Hogy mennyire a magánéletem, s mennyire a fantáziám játéka mindaz, amit írok, legyen az én dolgom! Legalábbis a verseimnél, novelláimnál. A hsz-eimnél más a helyzet. Ott őszinte vagyok természetesen. Mint tudjuk, azzal meg csak nagyon-nagyon ritkán élek. Ha nagyon kapálódzol érte, megkaphatod. Akkor viszont ne sértődj meg rajta, ha nem a szájad ízére szól!
Ha időm engedi, én is olvasok, a pontozás meg nem érdekel. Szerintem versenyen kívül sokkal reálisabb kép alakulhatna ki az írásainkról. Így, ha valaki haragszik rám, akkor lehúzza az írásomat. Ha belém szeret, meg juti falatot osztogat, akár érdemtelenül is.
Jól tudod, miért tiltottalak le. Az egyik legszebb versem alatt a magánéletemre tettél ormótlan megjegyzéseket, és megkérdőjelezted a becsületemet.
Mivel megosztom a cikkeimet a fb-on, természetesen nem kívántam terjeszteni vele az alatta lévő idétlenségeket.
Anikó
A magam részéről az áthelyezés mellett döntöttem akkor, pontosan azért, amiért te is, hogy idegenek az "idétlen" szövegeket ne olvashassák.
Én ma sem vagyok híve a megosztásnak, főleg nem olyan tartalmú szöveg nyilvánosba helyezésének, ami az érintettekre nem várt hatással lehet. Akkor meg főleg visszafogottabb lennék, ha a magánéletemre annyira kényesen vigyázok... Én is azt mondom, vigyázzunk, mert az nem tartozik másra! :-)
Minden vitázó félnek küldöm sok szeretettel:
" Eljön az idő,
amikor majd ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál,saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja,ülj ide.Egyél.
újra megszereted az idegent,aki magad voltál.
Adj bort,adj kenyeret.Add vissza szivedet
önmagadnak,az idegennek,aki szeretett
egész életedben,akire fütyültél
egy másikért,aki kivülről ismer.
Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,
a fényképeket,a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le.Gyönyörködj életedben."
/Derek Walcott: Szerelem szerelem után ford: Ferencz Győző/
" Eljön az idő,
amikor majd ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál,saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja,ülj ide.Egyél.
újra megszereted az idegent,aki magad voltál.
Adj bort,adj kenyeret.Add vissza szivedet
önmagadnak,az idegennek,aki szeretett
egész életedben,akire fütyültél
egy másikért,aki kivülről ismer.
Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,
a fényképeket,a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le.Gyönyörködj életedben."
/Derek Walcott: Szerelem szerelem után ford: Ferencz Győző/
Nem vagyunk tévedhetetlenek, se tanítók, se mesterek. Szeretünk írni, ez a közös bennünk. Most pl. kifejezetten jó néven veszem az észrevételedet és nem kritikának fogom fel, hogy felhívod a figyelmemet valamire, ami részemről nem más, mint felületesség (nem mindig szabály szerint írok, bele se gondolok). Nem ez itt a lényeg.
Hogy mennyire érdekel mások írása? Nem akarlak meggyőzni az ellenkezőjéről, mit állítasz. (csak kétszer olvastam végig a sorozatodat. Akkor ez is s....nyalás?) Hidd azt, amit ide leírtál, pedig tévúton jársz, velem kapcsolatban mindenképp.
Itt nincsenek barátok és ellenségek. Még kritika sincs és nem annak nevezném legalábbis, ha egy hibára felhívja egyik írótárs a másik figyelmét. Ezért nem is sértődök meg, ellenkezőleg. Köszönöm.
A pontozás pedig csak egy szükséges rossz. Kifejezi az éppen hangulatot és ez nem ad reális képet egy írásról. Ami nekem, neked többet jelenthet, az másnak éppen hogy - esetleg - semmit.
Azért voltam kénytelen téged itt megszólítani, miután másutt nincs lehetőségem. Ellentétben veled én nem tiltottalak le magamról... Látod ez már oka lehetne az ellenségeskedésnek, mégsem teszem.
Én is a megszólításnak vagyok a híve, mert ez így olyan fura... se eleje, se vége, de mióta "kioktattak" arról, (na ugye ő sem barát, se ellenség), hogy egy ilyen "mezei lapon" minek ez a "flanc"... már nem erőlködök...
Szia, szép napot és csak írj, én meg olvaslak.
Éva
Jól tudod, miért tiltottalak le. Az egyik legszebb versem alatt a magánéletemre tettél ormótlan megjegyzéseket, és megkérdőjelezted a becsületemet.
Mivel megosztom a cikkeimet a fb-on, természetesen nem kívántam terjeszteni vele az alatta lévő idétlenségeket.
Anikó
Kedves Éva!
A Dalai Lámának igaza van. Elképzelése helyes, amennyiben logikus gondolkodást feltételez. Nekem segített pl. őszinte írással rendet tenni magamban. (Az idézet végét is kellett volna jelölni!)
Nem, nem segítek, mert se irodalmár, se tanító nem vagyok. Én is csak idelököm a mikor-hogy sikerült gondolataimat, mint bárki más. Ha magadra veszed, Te tudod, miért teszed. Ha érdemesnek tartod morfondírozni rajta, hát tedd! Ha nem, csak lépj tovább! Én is ezt teszem mások írásaival általában.
Tapasztalataim szerint leginkább lelki konfliktusokkal küzdő emberek írogatnak ezeken a blogokon. (Én magam is.) Itt akkor szerettek valakit, ha dicsér benneteket. A kritikust gyűlölettel fogadjátok, pedig Neked is kizárólag külön kérésedre írtam kritikát eddig is, megbántani pedig sosem volt célom. Ha most azt írom, hogy az "...ide s tova, régóta..." helytelen, mert az ide s tova után határozott időszakot kellett volna megadnod - megint csak meg fogsz sértődni.
Úgy érzem itt saját bőrömön, hogy utálattal fogadjátok azt, aki bármiben is, egészen kicsit is sikereket tud elérni. Baráti alapon folyik a pontozgatás és az a bizonyos s... nyalás. Nincs kedvem háborúskodni, mert nekem is az írás a (majdnem egyetlen) örömem. Mint köztudott, a rosszindulatú férjemmel épp elég bajom van nélkületek is. Még mindig.
Ha itt nem szólítasz meg név szerint, most se hsz-eltem volna...
Hogy mennyire érdekel mások írása? Nem akarlak meggyőzni az ellenkezőjéről, mit állítasz. (csak kétszer olvastam végig a sorozatodat. Akkor ez is s....nyalás?) Hidd azt, amit ide leírtál, pedig tévúton jársz, velem kapcsolatban mindenképp.
Itt nincsenek barátok és ellenségek. Még kritika sincs és nem annak nevezném legalábbis, ha egy hibára felhívja egyik írótárs a másik figyelmét. Ezért nem is sértődök meg, ellenkezőleg. Köszönöm.
A pontozás pedig csak egy szükséges rossz. Kifejezi az éppen hangulatot és ez nem ad reális képet egy írásról. Ami nekem, neked többet jelenthet, az másnak éppen hogy - esetleg - semmit.
Azért voltam kénytelen téged itt megszólítani, miután másutt nincs lehetőségem. Ellentétben veled én nem tiltottalak le magamról... Látod ez már oka lehetne az ellenségeskedésnek, mégsem teszem.
Én is a megszólításnak vagyok a híve, mert ez így olyan fura... se eleje, se vége, de mióta "kioktattak" arról, (na ugye ő sem barát, se ellenség), hogy egy ilyen "mezei lapon" minek ez a "flanc"... már nem erőlködök...
Szia, szép napot és csak írj, én meg olvaslak.
Éva
Kedves Ködmadár!
Ez sem egy vers!
Mégis ebbe a rovatba tettem.
Boldog, vagy boldogtalan írta?
Mit gondolsz, vajon miért?
Van sava, meg borsa...,
sőt mi több, ritmusa.
Te hová tennéd, ha tehetnéd?
Nem bánnám, ha kiveséznéd!
A Dalai Lámának igaza van. Elképzelése helyes, amennyiben logikus gondolkodást feltételez. Nekem segített pl. őszinte írással rendet tenni magamban. (Az idézet végét is kellett volna jelölni!)
Nem, nem segítek, mert se irodalmár, se tanító nem vagyok. Én is csak idelököm a mikor-hogy sikerült gondolataimat, mint bárki más. Ha magadra veszed, Te tudod, miért teszed. Ha érdemesnek tartod morfondírozni rajta, hát tedd! Ha nem, csak lépj tovább! Én is ezt teszem mások írásaival általában.
Tapasztalataim szerint leginkább lelki konfliktusokkal küzdő emberek írogatnak ezeken a blogokon. (Én magam is.) Itt akkor szerettek valakit, ha dicsér benneteket. A kritikust gyűlölettel fogadjátok, pedig Neked is kizárólag külön kérésedre írtam kritikát eddig is, megbántani pedig sosem volt célom. Ha most azt írom, hogy az "...ide s tova, régóta..." helytelen, mert az ide s tova után határozott időszakot kellett volna megadnod - megint csak meg fogsz sértődni.
Úgy érzem itt saját bőrömön, hogy utálattal fogadjátok azt, aki bármiben is, egészen kicsit is sikereket tud elérni. Baráti alapon folyik a pontozgatás és az a bizonyos s... nyalás. Nincs kedvem háborúskodni, mert nekem is az írás a (majdnem egyetlen) örömem. Mint köztudott, a rosszindulatú férjemmel épp elég bajom van nélkületek is. Még mindig.
Ha itt nem szólítasz meg név szerint, most se hsz-eltem volna...
Ez sem egy vers!
Mégis ebbe a rovatba tettem.
Boldog, vagy boldogtalan írta?
Mit gondolsz, vajon miért?
Van sava, meg borsa...,
sőt mi több, ritmusa.
Te hová tennéd, ha tehetnéd?
Nem bánnám, ha kiveséznéd!