Üres fészkű fa
Látogatók száma: 72
Tündér tanácsára ez az első versem, amit cikként teszek fel és nem naplóbejegyzésként. Kapcsolódik egy előző cikkhez, amely a plátói szerelemről szólt, a beteljesületlen szerelemről, a hiányérzetről.. A kép elég magyarázat.. Fogadjátok szeretettel.
Korhadt, nehéz farönk nélküled a szívem,
mit szüntelen rágnak szanaszét a férgek.
Odvában megbújik egy madár üres fészke,
favágót látott csak, madarat már rég nem.
Ilyen vagyok én is, ha nem vagy itt velem,
ha nem ölelsz át, vagy fogod meg a kezem;
csak egy száraz fűszál, egy kidöntött fa,
és összefolyik minden, a tegnap és a ma..
Fogalmad sincs róla, mit érzek irántad,
és sosem fogod tudni, mert életem hibája,
hogy nem akarlak látni, érinteni téged,
mert elengedni, félek, sosem lennék képes.
Úgy szeretlek, hidd el, ahogy senkit még nem,
talán nem is volt senki más, kerestelek téged,
mert bárkivel voltam is, benne is láttalak,
ha lehunytam a szemem, hallottam hangodat.
Titkon arra vágyom, hogy ott lehessek veled,
hogy remegő kezemmel fogjam meg a kezed,
hogy saját lelkemet lássam a szemeidben,
hogy vágy ízű csókod forrjon az ereimben,
de tudom, hogy csak álom, hogy ez beteljesül
és addig mással vagyok, a lelkemben hűtlenül.
Tudod, azt mondtam, inkább sosem látlak,
de ébren és éjjel is ott a szívem, nálad..
Álmaim odva csak rád vár, Kedvesem,
akár jössz, akár nem, akkor is, szüntelen.
Mert madár nélkül a fészek csak egy halom gaz,
ahogy én is az vagyok, s egy kidőlt, halott fa.
A cikket írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Rím, szótag szerint akár rendbe is lehetne versed, de én ennél többet akarok mondani. Szeretném, ha emlékeznél arra, amit novelládnál is mondtam „ ne legyen több, csupán egy villanás, mert a téma ugyan kibír többet is, de annak irodalomnak kell lennie” Nos ha versed első szakaszát veszem figyelembe, akkor irodalom. Benne van minden, amit el szerettél volna mondani. Minden. A többi versszak már csupán szócséplés, fölösleges gönc. Rontja, tönkreteszi az értékest.
Helyes. Engem is szokott.. :)
Szia Reenzy!
Nagyon megható vers és nagyon szíven ütött!
Puszi! V.
Nagyon megható vers és nagyon szíven ütött!
Puszi! V.
Ez gyönyörű és megható!
Nagyon örülök, hogy nem naplóba került, ennek itt a helye, hogy minél többen láthassák!
Pussz, Tündér
Reenzy!
Lehet, hogy ez a versed ihlette az én versemet is... mert elgondolkodtatott. Olyasmiért ragaszkodunk, mert a szívünkben él, ami elérhetetlen, megváltoztathatatlan és ettől időnként szenvedünk... Ez lehet a magyarázat. :-)
Minden, ami még él bennünk, ezt hozza a felszínre, de mit kéne tennünk, hogy ne ezek az érzések uralják a lelkünket? Ezen kéne gondolkodnunk legalább olyan intenzitással, mint ez a versed. Ebből ki kell szakadni, törni... :-)
Puszi,
Éva
A nők hajlamosabbak a lelkükbe menekülni vagy az érzéseikről beszélni. Talán azt akarjuk elérni, hogy jobban értsenek minket, hogy segítsenek rajtunk, hogy biztosítsanak az állandóságról vagy csak megnyugodjunk.. Nem tudom. Talán ez mind egyszerre. Az én "plátóim" teljesen elérhetetlen számomra. Általában nem foglalkozom ezzel az érzéssel, csak élem a saját életem. De néha fáj, és olyankor jönnek a gondolatok.. Hát ez ilyen.. :/ :) Én is puszillak!
Lehet, hogy ez a versed ihlette az én versemet is... mert elgondolkodtatott. Olyasmiért ragaszkodunk, mert a szívünkben él, ami elérhetetlen, megváltoztathatatlan és ettől időnként szenvedünk... Ez lehet a magyarázat. :-)
Minden, ami még él bennünk, ezt hozza a felszínre, de mit kéne tennünk, hogy ne ezek az érzések uralják a lelkünket? Ezen kéne gondolkodnunk legalább olyan intenzitással, mint ez a versed. Ebből ki kell szakadni, törni... :-)
Puszi,
Éva
Nagyon megható, szép a versed, az érzések, amiket leírsz. Ugyanakkor dühös is vagyok, hogy miért vagyunk mi ennyire nyíltak, miért beszélünk az érzéseinkről ilyen őszintén. Vagy, hogy a másik miért nem érzi ezt meg... Mire vár?...
Szóval, ne szenvedj, nem éri meg! :-)
Puszillak,
Éva
Szóval, ne szenvedj, nem éri meg! :-)
Puszillak,
Éva
Érdekes. Mármint az amit átélsz. Kíváncsi lennék mit mond Mamóka, majd lesem a válaszát. Igaz el kellene olvasnia az írásaidat. Soha nem hittem az ilyen plátói szerelmekben, de ahogy te át tudod adni érzem mit érzel...á, nem lehet ezt leírni! Tudod miről beszélek.