Utolsó a sorban
Látogatók száma: 62
Dübörög bennem a bizonytalanság,
kétségek és lelket maró kérdés,
miért én vagyok az utolsó a sorban?
Kegy ez, vagy büntetés? Választ ki ad?
Előttem az ősök vonulnak az égi sorban,
a nagy családból már csak én élek
egyedül a földi porban,
mögöttem a fiatalság, a sarjak sora,
legyen bár életük örömteli vagy mostoha,.
kérdéseikre választ már csak én adhatok,
de előttem is oly sok még a múltidejű titok...
Nem jó utolsónak lenni, nagy a teher!
De fentről már csak visszainthetek...
most rajtatok a sor, gyerekek,
kérdezzetek, kérdezzetek!
Ma még itt ballagok e sáros úton,
bár sok kérdésre a választ én sem tudom,
dübörög bennem is a bizonytalanság,
mégis,- hogy megértsétek, kik vagytok,
válaszra nincs már más,
csak én, a gyökerekből egy hajtás,
utolsó a sorban..
Ilona
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Válasz erre: Ilona
Kedves Yolla! Milyen igazad van! Nem igazán értem ezeket a gyerekeket, el is vagyok keseredve. Én komoly kutatást végztem és majd az 1500-as évekig visszavezettem a családfát. De ezeket nem igazán érdeklik az én kutatásaim. Annyira csak a mai világban élnek! Talán majd később jönnek rá(remélem), hogy fontos az, kik voltak az elődeink, mert hiszen ha ők nem lettek volna, most ők sem lennének..
Mi lehet az egyetlen fontos? Szerintem a család..
Nem mindenkinek egyformán ezt jelenti, hogy "honnan jöttünk" nem igazán érdekli. Egyre inkább a van, a vagyok, a leszek, ami kimeríti a családhoz való viszonyát többekben. Sokan vannak. Mi csak ketten. Elég szomorú ez!
Bennem még szerencsére ott van a honnan jöttem, és hová tartok kérdése...