Valika
Látogatók száma: 59
A karakterszáma miatt csak a versek közé tudtam betenni, de ártott volna a valósághűségnek, ha versbe szedem, vagy töltelékszöveggel duzzasztom fel csak azért, hogy meglegyen az 1000 betűs minimum.
Nem lehetett kibírni, nem volt százas. Minden reggel úgy ébredtünk, hogy ő már az ablaknál állt. Télen is, amikor még alig lehetett látni.
Behozták, mert nem voltak szülei, a mamája meg nagyon öreg.
Egyszer, adtunk neki egy tál cseresznyét, hogy egye meg. Összeköpködtük előtte.
Megette a dzsuvásat.
Nincs már itt, elvitték máshova.
Itt az volt a dilije, hogy korán felkelt, odament az ablakhoz, csak nézett kifelé, és mindig ugyanazt mondogatta:
Ott a Kőris-hegy.
Az a glóbusz.
Ott lakik a Mamám.
A cikket írta: Juhász András Géza
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bizony, ilyen kegyetlen a világ... szomorú pillanatok ezek, de mégis látni, érezni, átérezni kell, hogy együttérzést tanuljunk.
Pussz, Tündér
Ha azért tetted fel ezt a pár sort, mert kíváncsi voltál a reakciókra, ha egy ilyen szerencsétlen - talán beteg, így született, tönkretett emberpalánta életének egy pillanatát megosztod velünk, bár az írásból a kora, se neme nem derül ki, mindegy is, kortalan ember nyomorúsága bárkit is szórakoztathat - hát tévedtél.
Nagyon vissza kell fognom magam, hogy a mélységes megvetésemet azok irányába, akik (a történet szerint) még rátettek egy-két lapáttal e szerencsétlen embernek a "dilijére", szavakban kifejezzem. Csak annyit mondok, szomorú. Erre ugyanis vannak szavak, de azok a nyomdafestéket nem tűrnék el.
Egyáltalán. Hogy juthatott eszedbe, hogy ilyet leírj? Megtapasztaltad? Vagy, mert téged is felháborít?
Nagyon vissza kell fognom magam, hogy a mélységes megvetésemet azok irányába, akik (a történet szerint) még rátettek egy-két lapáttal e szerencsétlen embernek a "dilijére", szavakban kifejezzem. Csak annyit mondok, szomorú. Erre ugyanis vannak szavak, de azok a nyomdafestéket nem tűrnék el.
Egyáltalán. Hogy juthatott eszedbe, hogy ilyet leírj? Megtapasztaltad? Vagy, mert téged is felháborít?