Vámbéry a Sevenben
Látogatók száma: 42
Egy dunaszerdahelyi verspályázatra írtam, szerepelnie kellett benne a Vámbéry és a Seven szavaknak. Nem nyert, talán túl nacionalistára sikeredett, de sebaj, jól szórakoztam közben...
Vámbéryt az Isten egyszer elengedte,
Beült hát pezsgőzni, a közeli Sevenbe,
A szépen habzó italt franciául kérte,
A pincér bólintott, majd sietve ment érte.
Vámbéry ebédhez átváltott olaszra,
S milánóit enni kiült a teraszra,
A furcsa fejlemény meglepte a pincért,
Pláne, hogy a vendég kávét törökül kért.
A zavarodott frakkos végül megkérdezte:
Mondja, ki ön, uram, s mely haza szülötte?
Vámbéry a nevem, és e föld itt a hazám,
Sok nyelvet beszélek, de magyar vagyok, az ám!
Voltam szegény ember, ki születését bánta,
Nincstelen nyomorék, a fél lábára sánta,
Tehetségem révén magasra jutottam,
Édes anyanyelvem Keleten kutattam.
Bejártam Törökhon számtalan vidékét,
Kiismertem földje változatos népét,
Láttam én özbeget, turkománt és örményt,
Bicegő dervisként tartottam a törvényt.
Miután meghaltam, megtértem az éghez,
Szír-arámi nyelven éneklek a fényhez,
Épp csak leugrottam, egy finomat enni,
De már szóltak fentről, ideje lesz menni!
Most távozom, főúr, égi szférák várnak,
Hallom hívó szavát Mennybéli Fanfárnak.
Búcsúzóul annyit: mondjon, ki mit akar!
Akárhogyan nézzük, legszebb nyelv a magyar!
A cikket írta: Maggoth
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Én is olvastam a pályázatról és ez igazán jó lett! :) Rövid, tömör "curriculum vitae" Vámbéry szájából rímbe szedve!
Fantasztikus!
Üdv:Ailet
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen a véleményedet! :)