Várakozva
Látogatók száma: 58
Áll az asszony
fájón és némán
kérdezné tán:
mi az én vétkem.
Uram tán elhagytál
engeded és tűröd
lelketlen lator
halálra gyötör.
Kérlek vesd rám
mentő tekinteted
lásd; hiába minden
kérlek segíts nekem.
Elhagy már erőm
viaskodni meddő
fohászom száll
kell az újult erő.
Uram itt vagy velem;
ez új kihívás csupán
te bízol bennem
megoldom ígérem.
Kép: internet
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szívhezszóló imádság! Remélem meghallgatásra talál
Kedves Klári!
Az embernek sok énje van..Nem tudom, ki lehet a "lator"-de, bocsáss meg, ha rosszul értelmezem,-Te magad vagy, azaz az egyik éned..Kívülről nem látszik, pedig mindenki viaskodik magában és sokszor nagyon nehéz, hogy a bennünk lévő jó hatás érvényesüljön. Gyenge pillanatainkban hajlamosak vagyunk egyet legyinteni, hogy "á, úgysem megy, vagy nem fog sikerülni", de ha egy kis biztatatást, erőt kapunk egy imádság, egy jó szó, egy baráti kéznyújtás által, már pozitívabban látjuk a világot..Én így tudok Neked segíteni..:-)
A Te segítséged is elkél, köszönöm ... :)
Az embernek sok énje van..Nem tudom, ki lehet a "lator"-de, bocsáss meg, ha rosszul értelmezem,-Te magad vagy, azaz az egyik éned..Kívülről nem látszik, pedig mindenki viaskodik magában és sokszor nagyon nehéz, hogy a bennünk lévő jó hatás érvényesüljön. Gyenge pillanatainkban hajlamosak vagyunk egyet legyinteni, hogy "á, úgysem megy, vagy nem fog sikerülni", de ha egy kis biztatatást, erőt kapunk egy imádság, egy jó szó, egy baráti kéznyújtás által, már pozitívabban látjuk a világot..Én így tudok Neked segíteni..:-)
Nagyon szép ez is! Jertek, jertek, belém is öntsetek lelket...
Azért vagyunk, hogy adjunk és kapjunk!
Hát nem látod,hogy közrefogunk?:)
Nagyon szép ez is! Jertek, jertek, belém is öntsetek lelket...
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
Klárika egy kis bátorítás,passzol a versedhez.Puszi
puszi
A vers Túrmezei Erzsébettől van.
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
Klárika egy kis bátorítás,passzol a versedhez.Puszi
Klárikám!
Olyan szomorú a versed! Remélem csak átmeneti rossz hangulat, nem szabad hagyni, hogy legyűrjön holmi lelketlen lator... Bízz magadban, tudom, ha nehéz is, de megoldod...
Puszi,
Éva
Szomorúra sikerült, igazad van.
puszi:Klári
Olyan szomorú a versed! Remélem csak átmeneti rossz hangulat, nem szabad hagyni, hogy legyűrjön holmi lelketlen lator... Bízz magadban, tudom, ha nehéz is, de megoldod...
Puszi,
Éva