Városok
Látogatók száma: 44
Ez itten egy szonett, amit az sf.blog kiírására írtam, nem hiszem, hogy nyernék vele, mert ez életem első szonettje, de viszont szeretem a kihívásokat :)
Rád várok kiszáradt tengerfenéken,
Körülöttem végtelen horizont,
Metropolisz egy elhagyott vidéken,
Ragyog és fehérlik, akár a csont.
Világlélek mélyén rejtőző titok,
Jövőt formáló múltbéli zárvány,
Fásult lelkemben égő ajtó nyílik,
Pulzáló, örökmozgó szivárvány.
Nem félek, mert erősebb a hitem,
Hogy meglesz majd a végső megoldás,
Gigászi lényünk központja agyunk,
Szabadság szavát zengi szívem,
Nem kell többé fájdalmas lemondás,
Mi mindannyian Városok vagyunk!
A cikket írta: Maggoth
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Orsolya
Szívből gratulálok a helyezéshez! Pusz Orsolya
Pusszantás
Zsolt
http://sf.blog.hu/2011/05/10/sf_verspalyazat_eredmenyhirdetes#c13444706
Bősz poétánk agya, tele javaslattal,
Szépen csengő rímmel, heggyel-magaslattal,
Ám jöttek tavasszal a virágok,
no, meg a lenge öltözetű lányok,
és remek verse elszállt egy fuvallattal.
Üdv
Mag
Üdv: Skoky
Azt hiszem jó lett.
Bennem is megfogalmazódott egy felismerés...
http://index.hu/tudomany/holo0626
Üdv,
Pinokkió