Vers, Hozzá...
Látogatók száma: 51
Ezt a verset még akkor írtam, mikor nem hittem, hogy tovább tudok majd lépni. (Persze sikerült aztán)
Eső áztatja ruhám
Hűs, józanító eső
Árnyak futnak felém a sötétben
De tudom: egyik sem Ő!
Neki a múltból kéne jönni
S ez itt a jelen
Minden perce új sebet ejt
Meghasadt szívemen
Eső áztatja ruhám
Hűs, józanító eső
Árnyak futnak elém a sötétben
S azt súgják: Jövő!
Azt súgják, tovább kéne menni
Ám a jövőtől félek
Hozzá szól hangom
De már csak magammal beszélek...
A cikket írta: Arnold91
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Arnold!
Hogy vagy mostanában és merre jársz?
Nem jártam itt jóideje, most vettem észre a kommentedet. Megvagyok, köszönöm. Te hogy vagy?
Kedves Horoszkóp!
Köszönöm a visszajelzést! A halála után pár hónappal fogalmazódott meg bennem ez a vers, azért ilyen.
Hogy vagy mostanában és merre jársz?
Kedves Arnold!
Meghatóan szép verset írtál!
Sajnálom...
Pussz, Tündér
Köszönöm a véleményedet és az együttérzésedet is! Szerencsére már jól vagyok.
Puszi
Meghatóan szép verset írtál!
Sajnálom...
Pussz, Tündér
Szia Arni, eszméletlen szívszorítóan szép a szomorú versed, amit Neki írtál. Megérint, látszik, hogy igazi érzések indítottak rá. Gyönyörű a szíved!
Köszönöm a visszajelzést! A halála után pár hónappal fogalmazódott meg bennem ez a vers, azért ilyen.
Írjál csak! Van tehetséged hozzá.
Ági
Írjál csak! Van tehetséged hozzá.
Ági
Tetszik a versed! :-)
Ági