Virágeső
Látogatók száma: 37
Kinyílt a nárcisz és a tulipán,
tüzesen villog a japánbirs,
meggyvágó ugrál a cseresznyefán,
rá fehér sziromeső csókot hint.
Pók ereszkedik le selyemfonálon,
hintázik a levegőben, mint én a létben,
majd megkapaszkodik egy levélben,
Isten ha segít, e tavaszt is túlélem...
Az aranyvesszőről ezer napocska süt rám,
méhek zümmögnek a körtefán,
teszik a dolgukat, ők nem kérdeznek,
vajh' mi értelme ennek az életnek...
Majd, ha az örömmámornak vége,
rászállnak egy érett gyümölcsre,
mámorittasan csendesen lehullnak,
-bevégeztetett-végére érnek az útnak.
Az évszakok jönnek, mennek, egyszer a kör bezárul,
hol virágos szőnyegen lépkedek, majd hadat üzennek
sötét fellegek.
Hiszem, hogy ez így teljes...
Ilona B.T.
Kép: saját
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszi
Puszi