Zajokban éltem

Látogatók száma: 29

/ Egy játékra írtam /

A múlt árnyékként kísér s nehéz idézni akkor,
mikor a sorsnak még szándéka van veled,
s túl az élet kétharmadán reméled,
lesz még holnap s újra neked kel fel a nap,
mert ez a fontos, ugyanazt többé már
nem élhetem végig, kezemből a percek kiperegtek,
év az évre telepedett,
mint hajnali harmat a virágra...

Zajokban éltem, mikor megszülettem
még durrogtak a fegyverek, ágyúk hangai dörögtek,
s mint akkor mindenki, a lét peremén éltünk,
de mi gyerekek, vidámak voltunk, nevettünk...
Kamaszkorom elején újabb fegyver zörgés,
majd bús csendbe fulladt zajok,
fájdalom szaggatta, széttépett családok...
Soha nem vetett fel a jólét, mégis
gazdag vagyok, mert számtalan emlék
hagyott bennem nyomot, melyek pénzért
nem megvásárolhatók..
Nehéz volt, de nem csak fájdalom,
sok öröm és szép is ért és ez így teljes,
nem cserélném el életem senkivel,
köszönet Istennek.
Kísértettek még megrendítő zajok,
egyre gyakrabban kondultak meg a harangok,
jelezve, hogy majd minden szerettem már halott...

Nem akarok már többé
félelmetes zajokat hallani,
csak békében, csendben élni,
önmagammal és másokkal
a remény csendjében, nem csak magamért,
hanem a jövő nemzedékért...

Bölcselet::

Soha nem vetett fel a jólét, mégis
gazdag vagyok, mert számtalan emlék
hagyott bennem nyomot, melyek pénzért
nem megvásárolhatók.

Sírfelirat:

Ember voltam, most por vagyok,
ne sírjatok, ez az élet vége,...vagy egy új élet kezdete?
Majd te is megtudod..

Ilona
Kép: Net