Zord idő
Látogatók száma: 40
Ezt valahol olvastam: Csak a végzetes pillanatokban vagyunk képesek szembenézni magunkkal... Milyen igaz.
Borzongató hidegre ébredtünk,
tudjuk, mert felkeltünk.
Vihar tépdesi a fákat,
úton és útfélen a letört ágak
szegélyezik útjainkat és
mérgezik vágyainkat.
Egy fogódzó, kapaszkodó,
a holnap talán más lesz,
már csak emléke marad e zord időnek,
mit bőrömön most is érzek.
Reszketek.
Embert próbáló idő ez!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Édesem!
Mint írod, én zsörtölődök nyilvánosan! Félre értek
dolgokat! Te tényleg ennyire nem ismersz? Vagy csak
nem feltételezel rólam annyi intelligenciát, hogy nem
tudom, - Te a lányodra utaltál? Hidd el, levágtam, hogy
miről beszélsz! Ugyanis nem zokni az agyam! Egy dolog
igaz! Imádlak ugratni! És Te ugorsz, - mert ebben partner
vagy! De, ha ez bánt, akkor erőt veszek magamon, és többet
nem csinálom! Akkor mire fogsz ugrani?
Az meg tényleg kóros, hogy nem vagy egy cserfes csitri!
Oké, legyél eztán antik bakfis! (:-D)
Mondtam már, hogy arany közép. Se nem csitri, se nem koros. :-)
Ez itt nem a Honfoglaló, ahol "támadunk". Mit akarsz még bennem lerombolni? A cseppnyi önbizalmamat?
Imádsz ugratni? Hát akkor ugorj! :-)
Puszi,
Éva
Nem értem ezeket a nyilvános zsörtölődéseidet Emillio. Nem én vagyok az, aki félreért dolgokat. Szerintem most is te értettél valamit félre... Nem tudom olyan szájbarágósan leírni, hogy ebből ne csinálj személyes problémát... és akkor te oktatsz ki engem. Nincs erre szükség.
Hogy jobban értsd azt a mondatot. Én ketten élek a lányommal. Azzal vagyok bezárva, ha fúj a szél és esik az eső, vihar van és egyebek... Tehát ezt rá értettem, akivel be vagyok zárva a négy fal közé...
Érdekes, ahogy megpróbálsz újra és újra úgy kezelni mint egy csitrit, pedig ahhoz már elég koros vagyok. :-)
Mint írod, én zsörtölődök nyilvánosan! Félre értek
dolgokat! Te tényleg ennyire nem ismersz? Vagy csak
nem feltételezel rólam annyi intelligenciát, hogy nem
tudom, - Te a lányodra utaltál? Hidd el, levágtam, hogy
miről beszélsz! Ugyanis nem zokni az agyam! Egy dolog
igaz! Imádlak ugratni! És Te ugorsz, - mert ebben partner
vagy! De, ha ez bánt, akkor erőt veszek magamon, és többet
nem csinálom! Akkor mire fogsz ugrani?
Az meg tényleg kóros, hogy nem vagy egy cserfes csitri!
Oké, legyél eztán antik bakfis! (:-D)
Csak azért, hogy eléggé tájékozott légy, mielőtt támadsz!
Ezzel sok minden félreérthető dolognak elejét tudnád venni!
Meg kell jegyeznem, hogy ez az én saját véleményem! De
nagykorú vagy, azt csinálsz, - amit akarsz!
Hogy jobban értsd azt a mondatot. Én ketten élek a lányommal. Azzal vagyok bezárva, ha fúj a szél és esik az eső, vihar van és egyebek... Tehát ezt rá értettem, akivel be vagyok zárva a négy fal közé...
Érdekes, ahogy megpróbálsz újra és újra úgy kezelni mint egy csitrit, pedig ahhoz már elég koros vagyok. :-)
Veled semmi bajom, amíg távol vagy és empátiád érzem. De akivel össze vagyok zárva, azt nehéz hosszú távon elviselni. :-)
No és miért használjam gyakrabban a fülem, mint a nyelvem?
Ezzel sok minden félreérthető dolognak elejét tudnád venni!
Meg kell jegyeznem, hogy ez az én saját véleményem! De
nagykorú vagy, azt csinálsz, - amit akarsz!
Kit nem bírsz ki? Engem?
Auribus frequentius, quam lingua utere.
No és miért használjam gyakrabban a fülem, mint a nyelvem?
Muszáj lesz kibírni, csak egymást nehéz. Persze mesélhetnék az aszályról, hogy hamarabb következzen be, mert olyan lassan múlik az idő. Mennyit szenvedtünk tényleg, igaz..., de ha választhatnék, inkább a kettő között... (mély sóhaj)...
Auribus frequentius, quam lingua utere.
Inkább ilyen legyen, mint ha az aszály szárítgatná
repedtre a földeket...
Kis esőt, meg egy pár fok hőmérséklet visszaesést
mindenki kibír!
Aztán úgyis jön a madárfüttyös jó idő!
....meg a tücsökcirip...
repedtre a földeket...
Kis esőt, meg egy pár fok hőmérséklet visszaesést
mindenki kibír!
Aztán úgyis jön a madárfüttyös jó idő!
....meg a tücsökcirip...
Puszi, Ilona