1976. április 1.
Látogatók száma: 57
Hol volt, hol nem volt, az első diplománkon túl, de a másodikon még innen...
....dolgozott egyik minisztériumi intézetnél öt virgonc fiatal, három fiú és két lány, akik egyszerre kerültek oda és miután az idősebbek nehezen fogadták be őket, véd és dac szövetséget kötöttek. Olyannyira összekovácsolódtak, hogy gyakran együtt söröztek, sőt, ötösben jártak kirándulni is.
Pontosabban négyesben, mert Cipócska becenévre hallgató srác mindannyiszor lelkesen bevetette magát a kirándulások megtervezésébe, aprólékos pénzügyi tervet is készített hozzá, ám egyiken sem vett részt. Vártak rá a többiek, hol a pályaudvaron, hol meg a távolsági buszmegállóban, ám Cipócska távollétével tüntetett.
Ó, nem volt ám olyan gyámoltalan fiú Cipócska, mindannyiszor kimagyarázta, angyali ártatlan arcával előadta az előadhatatlant, váratlanul le kellett mennie a nagyanyjához vidékre, rosszul lett az öccse, kórházba kellett vinni, pedig tudták a többiek, hogy egyke.
Az utolsó kirándulásuk négyüknek, szállással, utazással együtt háromszázötven forintba került. Gondoltak egy nagyot, megviccelik Cipócskát.
Április elsején feltettek neki egy hatalmas csomagot, utánvéttel, egyik leányzó nagymamájának címével, merthogy a tartalomra azt írták, áruminta és háromszázötven forint utánvéttel adták fel.
Akik még akkor nem is éltek, azoknak mondom, hogy akkor a kezdő diplomás fizetés 2.000-2.200 Ft volt, a mobiltelefont pedig még nem találták fel. Sőt, még a vonalasra is fél évet kellett várni.
Nagyika rendben megkapta a pénzt, rajta keresztül eljutott hozzájuk is, ám Cipócska nem szólt egy árva szót sem, hiába célozgattak neki a csomagra, meg az utánvétre, csak nézett értetlenül rájuk. Sőt, már azon járt az esze, hogy mind a négyen megbolondultak, szólni kellene a munkahelyi orvosnak.
Történt pedig két hét múlva, hogy mind az ötüket magához szólította a főnökasszony, meglehetős morcos hangon, melynek okát azonnal megértették, amikor irodájában ott ültek Cipócska szülei a csomaggal, és a fizetésigazolással.
Eljött az igazság pillanata!
Cipócska nem volt otthon, amikor megérkezett a csomag, az édesanyja vette át, kifizette és kibontotta, majd igen meglepődött. Nem adta oda gyermekének, csak megpróbálta kipuhatolni, ki és miért haragudhat rá, ám fiacskája neki is előadta, kivételesen az igazságot, mely szerint fogalma sincs róla.
A négyek bevallották, hogy tulajdonképpen miért fizettették meg Cipócskával az utolsó kirándulás költségeit, Cipócska pedig színt vallott, mely szerint a kirándulások ideje alatt ifjú szerelmével múlatta az időt.
Cipócska papa a négy fiatalnak gratulált a szellemes megoldáshoz, majd a fiához fordult:
- Tartozol anyádnak háromszázötven forinttal, majd fizetéskor megadod. Itt a csomagod, nézd meg, mit kaptál ennyi pénzért.
Cipócska lángoló arccal bontogatni kezdte a csomagot, egy nagy dobozban kisebb doboz, abban még egy, majd a legkisebb, melyben egy újságból kivágott Lenin kép és egy zsebkendő volt, a következő felirattal: legyen mivel letörölni a könnyeidet.
Ha nem így történt volna, nem is mesélném el.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Yolla!
Minden jó, ha a vége jó!
Valami írói szabadság jár az alkotónak. Ha más nem a nevek megváltoztatása.
pusz
Juli
Azért jó volt, hogy minisztériumi intézményként nem lett bajunk a Lenin kép miatt. A párttitkár is jót röhögött rajta!
Végül Cipócskával együtt, ötösben elittuk a pénzt!
Pussz: Yolla
Szia, Juli!
Csak Cipócska neve nem stimmel, bár, nagyon hasonlít az eredetihez. Szegény szülei nagyon megijedtek, miért kaphatta a fiuk ezt a csomagot, de utána jót nevettek ők is a dolgon!
Pussz: Yolla
Minden jó, ha a vége jó!
Valami írói szabadság jár az alkotónak. Ha más nem a nevek megváltoztatása.
pusz
Juli
Szia Yolla!
De jó, hogy így történt, és hogy ezért elmesélhetted.
Mert úgy-e, ha nem így történt volna, nem is mesélted volna el.
Ezekre a fizetésekre emlékszem és az akkor még nem lévő mobilra is! :-))
pusz
Juli
Csak Cipócska neve nem stimmel, bár, nagyon hasonlít az eredetihez. Szegény szülei nagyon megijedtek, miért kaphatta a fiuk ezt a csomagot, de utána jót nevettek ők is a dolgon!
Pussz: Yolla
De jó, hogy így történt, és hogy ezért elmesélhetted.
Mert úgy-e, ha nem így történt volna, nem is mesélted volna el.
Ezekre a fizetésekre emlékszem és az akkor még nem lévő mobilra is! :-))
pusz
Juli