Andrááás!!!

Látogatók száma: 49

Nem vagyok nagy vidám történet író,de nemrégen olyan eseményen vettem részt,ahol dőltem a nevetéstől és eszembe juttatott egy gyermekkori kis epizódot.

Kicsinek,anyám negyedik gyermekeként, én voltam a család kedvence,így hagyták,hogy azt csináljak,amit csak kedvem van.
Egyetlen kritérium volt,hogy vigyázzak a ruhámra.

A szokásos rohangálásomban a derékig érő fűben éreztem,hogy a cipőfűzőm kioldódott,így szemrebbenés nélkül leültem és próbáltam a cipőmet megkötni abban a dzsumbujban,ahonnan csak a fejem látszott ki.

Anyám kiáltására lettem figyelmes,hogy menjek,mert kész az ebéd,így felpattantam és szaladtam hazáig.
Ahogy beléptem az ajtón,anyám megszólalt: Te lány mi ez a szag? Jézus Mária a nadrágod tiszta szaros az ülepeden! Hol járkáltál ?-és már rángatta le rólam.
-Na,most akkor így fogsz kimenni míg a nadrágodat rendbe nem teszem.-mondta és miután megebédeltem,kiültem a házunk elé egy szál bugyogóban.

Ez olyan bünti volt nekem,mert nyilván azért volt még nadrágom,csak a nevelés,hát mit mondjak....inkább semmit.

A házunkban lakott egy állatorvos,aki éppen akkor jött haza és meglátott,hogy ott búslakodok a kapuban: Mi van Andrááás? -kérdezte kicsit viccesen. Nem is vettem a lelkemre,hogy lánylétemre így szólított.
- Miért vagy szomorú?-kérdezősködött tovább,de csak ültem és eszembe sem jutott,hogy a kutyagumi nadrágommal való találkozását elmeséljem neki.

Ez a kis epizód,még ma is eszembe jut és lett is egy apropója nem olyan régen,amikor a páromnak szülinapját ültük.

Régi vágya volt,hogy lovagolhasson,így elvittem egy Lovas tanyára és kiszemeltünk egy lovat,akinek a karámjára a Csibész név volt írva. Szólítottam én már mindenhogyan,de ez a Csibész, az Istennek sem akart rám figyelni..Jött a lovasoktató és hozta a Csibészt,aki végül Bandi lett és a maga kis tempójába elkezdte a páromat szórakoztatni.

Először lépdeltek lassan,majd az oktató ügetésre utasította Bandit.
De csak nem akarta,jó volt neki csak bandukolni,pedig az uram nem is duci,hogy ne bírta volna el...Aztán megszólalt a vezér: Andráááás, ügetés!!!!

Ebben a pillanatban a hátsó karámnál a társai közül valamelyik egy jó hangosat pottyantott és András elkezdett ügetni...

Dőltem a nevetéstől,mert eszembe jutott,hogy én András és a kutyagumi, reinkarnálódott Bandi lóban és a patások végszójában...:)

Hihetetlenül nevettem,régen ilyen nagyot és boldogan.....

Nos,Andrááás, azt hiszem míg élek, megmarad.

herdika