Anyó kakaskája

Látogatók száma: 50

Borús volt ma az idő, kicsit vidámabb hangvételű a történet, rímekbe öltöztetve.

Való igaz, amit most elmesélek,
okuljatok, kik táncolni szeretnétek.

Régen volt... meg is esett, nevettünk is rajt eleget...
Nagyanyó olykor kitárta kicsi mese zsákját,
miként kapta seprő végre táncolni szerető párját.

Történt vala egy szép napon, hát elmesélem,
mondja anyó : ezt ki nem hagyom…
Miként tanítottam móresre öreg kakaskámat,
jobban őriztem bíz én, mint teli kamrámat.

A dolog szólított tán egy fél napra is,
s nehezen indultam a hosszú utamra hisz,
kecskére a káposztát soha nem bíztam,
segítségemre az úristent is magamhoz hívtam.

Vigyázz az uramra, mert tékozló a lelkem,
ne légyen hűtlen, mert meg kell, hogy verjem,
de az öreg furfangos és fickós ember lévén,
a tyúkólat kinézte, s mondta: oda bújjunk néném!

Szomszédasszony a létrán átmászott apóhoz,
károgtak a tyúkok, hisz nem szoktak e jóhoz.
Míg apó elhúzta többször is Erzsóknak nótáját,
múlott az idő is, gyűrte a szoknyáját.

Villámlás-mennydörgés istennek ostora,
seprő csak úgy forgott, s a fékezetlen modora…
Anyó a lelkem tüzet hányt reájuk,
mindkettő megdermedt, kék is lett a szájuk.
Seprővel elverte öreg kakaskáját, okulásként
táncra tanította szomszédék leányát.

Apó bajusza alól csak úgy vidámkodott,
tetszett néki feltüzelt asszonya, amint harcot vívott.
Agyba is főbe is verte a megrémült némbert,
ki menekült fejvesztve és nem tűrte a kényszert.

Eltörött a seprő, a tyúkok szaladgáltak,
ki hallott még ilyet, csak úgy kotkodáltak.
Csendesült az udvar, az öreg is bánta,
hogy miért nem előbb hívta Erzsókot a táncba.

Ezek után, ha anyónak mennie kellett,
seprőjét kitette, hogy őrizze a rendet.
Szolgálatba helyezte tüzes paripáját
védje meg a portát, s hűtlen kakaskáját.

Írta: Szűcs Helena

hangos-videós változatba is láthatod-hallgathatod előadásomban

https://www.youtube.com/watch?v=PwyRz-jmfl8