Az én Kis Hercegem
2012. május 25. - Látogatók száma: 96
Ebbe a rovatba írtam, mert a többibe kevésnek találtatott!
Javul a szeme. Féléves volt, amikor begörbült.
Fura volt eleinte a finom vonásaival, kecses fejformájával, és a kancsal szemével. Fájt a lelkem.
Aztán hozzászoktam a kis tudós szemüvegéhez. Azt mondják 12 éves koráig kinövi.
Féltettem, hogy csúfolni fogják az óvodában, iskolában, mert az ártatlan gyermek tud a legkegyetlenebb lenni. Féltettem az önbizalmát.
Ma már tudom, hogy fölösleges volt. Olyan egyéniség az én Kis Hercegem, akit csupán
szeretni lehet, hisz mindenkire szeretetet áraszt, barátságos, igazi közösségi lény.
Ahol megjelenik, ott boldogságot tölt a szivekbe. Elmúlik a fájdalom, a depresszió, csak a kacaja marad.
Tegnap azt mondta: „Mami! Olyan jó, hogy létezel!” Ötéves. A szeretetét félkézzel szórja rám, nap, mint nap.
Megszólalni nem tudtam, de átjárt a melegség: milyen jó élni!
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Virág - 2012. május 26. 10:24
Szia Mamóka!
Nagyon aranyos lehet!
Még sokat fog adni a világnak.
Puszi!
Nagyon aranyos lehet!
Még sokat fog adni a világnak.
Puszi!