Az ideális anyós
Látogatók száma: 28
Van egyáltalán ilyen? Kérdezzük rémült tekintettel értetlenül. Röviden: nincs.
Mert azt tudnivaló, hogy nincs ideális pasi, és híján vagyunk az ideális nőnek is. Miért lenne ez másképp az anyós esetében? Sőt, talán ebben szenvedünk a legnagyobb hiányt, mert nem sok emberrel beszéltem eddigi életemben, aki azt mondta volna, hogy Ő szereti az anyósát. S, hogy, hogy nem, a legtöbb vicc is az anyósokról szól. Azt meg, hogy ideális, még csak nem is említették. De hát mitől lenne egy anyós ideális? Ha nem az, hát miért nem az? Más egy lányos anyós, mint egy fiús? Én néhány ismérvet megvizsgálok, de előre bocsátom, nem vállalok felelősséget érte. És kedves anyósok (vagy leendő anyósok) itt is érvényes a mondás: „Akinek nem inge, ne vegye magára!”
Külső
Majdhogynem mindegy, hiszen itt nem fontos, hogy szép legyen. Nem a külső tetszetősség a fontos, hanem a belső. De aztán rádöbbentem, hogy mégiscsak fontos valamilyen szinten, mert egy kellemesen öltözködő, magára valamit is adó középkorú hölgy, már eleve jó benyomást kelt a leendő vőben, vagy menyben. Persze a fiús anyósok mások, mint a lányosak. Visszafogottabbak. A lányos anyós, még meg szeretné mutatni, Ő is csinos, igaz már túl van az ötödik ikszen, de ez mit sem számít. Csak ne akarjon túl csinos lenni…
A túl szigorú külső sem jó, mert elriasztja a vállakózó szellemű ifjakat, vagy azt a hölgyikét, aki több hetes kemény csata után, nagy nehezen beadta a derekát.
Tehát legyen megnyerő, kedves külsejű.
Viselkedés
Hú, hát ez kemény menet, mert nehéz meghatározni, – szerintem – hogy miként viselkedjen egy anyós. Gyakorlatilag bent van az előző részben. De mégis, ha meg kellene fogalmazni, azt mondanám, hogy legyen tartózkodó. Ne akarjon mindenáron a fiataloknak „segíteni”. Ennek ugyanis sosincs jó vége. A kedves anyós először csak abban segít, hogy vigyáz a gyerekre, ebben nincs is semmi rossz, amíg nem akarja másképp nevelni, mint a szülei. Az anyós egy személyben nagymama is, és mint ilyen, hajlamos elfeledkezni róla, hogy ennek a gyerkőcnek nem Ő az anyja. Ha a szülői nevelések ellen munkálkodik, akkor súlyos csaták fognak kialakulni, mert mi haszna van az apai szigornak, ha a Mama mindent megenged? Nem lehet csokit enni ebéd előtt? A szegény gyerek, gyere, majd a Mami ad neked, aztán persze a húsleves ott marad a tányéron, az anyuka meg füstölög, hogy már megint keresztbe tett az anyósa. De millió ilyen van, ez csak egy példa volt a sok közül. Amit javasolni tudnék az az, hogy a Mama-anyós tartsa szem előtt, hogy az unokát nem Ő neveli, hanem a fiatalok, és a béke kedvéért ezt tiszteletben kell tartani. Óvatosan lehet a gyerekeknek támpontot nyújtani, de semmiképp se akarja nézeteiket megváltoztatni. Ha hibáznak, saját kárukon hibázzanak, ne az anyósén, mert az csak olaj a tűzre… A gyerek, akinek a Mama mindent megenged, és akihez lehet fordulni, a „gonosz” szülők elől, nem tanulja meg a rendet, és nem tanulja meg mi helyes, mi nem. A szülőnek is rossz, mert minden erőfeszítésük, melyet a gyereknevelésbe ölnek, kárba vész. Ugyanígy nem érdemes a családi életükbe se szólni. Persze tanácsként lehet közölni a véleményt, de semmiképp se akarjon a fiataloknak dolgokat megszabni.
Együtt élve ismerszik meg az ember…
Azaz, az eddig tündéri anyós, aki a másik háztömbben lakott, de most ezért vagy azért a gyerekekhez költözik, megmutatja mire is képes valójában. Mert rá is érvényes a fenti mondás. A kedves anyós, reggeltől estig segíteni próbál, mindenbe belekotyog, hogy nem úgy kell azt a húst panírozni, vagy a szobát nem ezzel a festékkel kell kifesteni, és egyébként meg ez a függöny borzalmas, le kellene cserélni… Ennek megint csak nem lesz jó vége. Ha már elkerülhetetlen az együttélés, mindkét félnek ildomos kompromisszumot kötni. A kedves Mama ne ártsa bele magát a gyerekek életébe, de a gyerekek is próbáljanak lojálisak maradni az anyóssal szemben. Próbálják megérteni, hogy nem mindig a rossz szándék vezérli, hogy esetlegesen segíteni akar, csak ehhez nem mindig választja meg a jó eszközöket. S, gondoljunk bele abba is, hogy egyszer mi is ebben a cipőben járunk majd. Vajon meg tudjuk majd állni, hogy ne szóljunk bele a gyerekek életébe? Ha látjuk majd, hogy valami szarvashibát készülnek elkövetni, nézzük majd tétlen? Na, majd akkor kell visszagondolni a fiatalságunkra, és jusson eszünkbe, hogy egykoron, mi is a falra másztunk az anyós jótanácsaitól.
A cikket írta: Heather Bay
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Üdv4
erika
Én elkövettem azt a hibát, hogy nem tettem, és most iszom a levét. De remélem, már nem sokáig, és hamarosan elköltözhetünk :)
Anyóstól jó messze kell költözni, ez a titka.
Én elkövettem azt a hibát, hogy nem tettem, és most iszom a levét. De remélem, már nem sokáig, és hamarosan elköltözhetünk :)
A mostani kapcsolatomban nem él már a leendő anyósom, hozzá teszem sajnos, mert bár nem ismertem, tudom szerettem volna....
Köszönöm, hogy olvastál!
Erika