Az utolsó tánc

Látogatók száma: 68

Emlékeim között oly elevenen él, pedig több évtizede történt. Mosolyt csal ma is az arcomra, de akkor régen ...

Az általános iskola befejezéséhez közeledvén, tánciskolába jártunk. Kötelező volt-e vagy sem, arra már nem emlékszem, de én szívesen mentem. Első botladozó lépéseink után, lassan ráéreztünk a ritmusra és örömmel sajátítottuk el a különböző táncokat. Nekem a keringő volt a kedvencem. Alapjaim már voltak, bátyám, aki tizenhat évvel volt idősebb nálam, sokszor táncolt velem. Nagyon szerettem, ahogy karjaiban tartott, másként nem is lehetett, kicsi voltam: én úgy éreztem, mintha repültem voltam.

Befejeződött a tanulás időszaka, már a vizsgabálra gyakoroltuk a táncot.

Izgatottan készülődtünk, hogy a vendégeknek megmutathassuk, mit is tanultunk.
A lányoknak fehér ruhája volt, ami tánc közben csak úgy röpült. A fiúk öltönyben feszítettek, nagyon helyesek voltak.
A bemutató nagyon jól sikerült, mindenki boldog volt, főleg azért mert vége lett. Vizsgadrukk mindenkiben volt.

Jött a pihentető szünet, mentünk levegőzni – nagyon ránk fért. Rohantunk lefelé a lépcsőn, irány a közelben lévő park. Volt üres pad, ahova én máris le akartam ülni. De a lovagom, aki tényleg az volt, a szó szoros értelmében, elővette a zsebéből a zsebkendőt, és leterítette a padra.

- Erre üljél, ne legyen piszkos a ruhád.
- Köszönöm.

Élveztük a hűs levegőt, beszélgettünk, majd meghallottuk a zenét.

- Vége a szünetnek, menjünk. – mondtuk és álltunk fel egyszerre.

A fiú nyúlt a zsebkendőért, de az nem volt sehol. Hol lehet, talán leesett a földre. Rossz érzésem támadt, nem véletlen. A szép ruhára vigyázni kellett, igaz senki nem mondta, hogyan kell abban leülni, én mégis tudtam.
Elpirultam és egy sikkes mozdulattal elővarázsoltam a zsebkendőt és visszaadtam a gazdájának.

fotó: internet