újabb események régebbi események további események
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel
20:34
Yolla új cikket töltött fel
16:13
Anyu új cikket töltött fel
15:04
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel
21:33
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába

Azok a gyermekévek!... 3.

2012. február 24. - Látogatók száma: 50

Edd meg, amit főztél!...

Szeretni való nagy család volt a miénk. Az volt benne a legszebb, hogy egyszerre soha nem lehetett tudni, hányan vagyunk? Talán csak ünnepnapokon és fizetésnapokon volt létszámolvasás. A szélrózsa minden irányába volt belőlünk egy-egy. Anyu mindig tudta, ki, merre. De még a felnőttek is beosztották az egymás mellett élést alkalmakra... miután apámnak mindig éjszaka volt mehetnéke. Nem is értem mikor hoztak össze bennünket? De ez ellen már nem volt mit tenni... két bátyámmal és nővéremmel, két húgommal jól megvoltunk, de csak szép sorjában.

Apámnak minden meg volt bocsájtva fizetésnap környékén. Előtte azért, mert vártuk a manit, utána meg azért, mert a következőt. Anyu elnéző volt, amikor kicsit jobban megszomjazott és csak utasításokat osztogatott. Én csak arra emlékszem, hogy nekem adta ki parancsba.

- Lányom! Menj nézd meg apádat merre tart... (Én tudtam már a dolgom, hová kell érte menni, hogy haza is találjon...) Apám valahogy mindig tudta mivel vegyen le a lábamról, én meg hagytam magam.

- Gyere lányom - mondta a söntés pultra támaszkodva, kalapja kicsit hátracsúszva sejtette velem, hogy már igen jó kedve van az én apámnak... nem volt miért nekem sem haragudni.
- Valami édeset iszol-e?... ilyenkor mérlegeltem mire is van igazán kedvem, az ízeket gondolatban elhelyezve... a császárkörténél kötöttem ki. Finom is volt, édes is. Aztán ráértem utána rátérni a lényegre, miért is jöttem... Na akkor megértette és együtt elindultunk hazafelé.

Büszke volt az én apám fizetés napján. Nem átallott mindenfélével meglepni bennünket. Különösen a Bácskait szerette, de nem vetette meg a Disznósajtot se, és ránk is gondolva még finom szalámik is kerültek az asztalra. Ezzel lekenyerezte anyámat átmenetileg. A lényeget mindig egymás között intézték. Sose láttam egyben a fizetését, leszámoláskor mindig tapintatosan visszavonultam. Így sose tudtam meg, hogy sok, vagy kevés?

Akkor tudtam meg, mit jelent a pénz, amikor anyám előrukkolt valami az elmúlt napokra nem jellemző sütemény és kaja csodával. Hogy hozta össze, magam sem tudom, mert én csak az alapanyagokat szállítottam haza, többszöri sorban állás eredményeként, de mindig valamit ottfelejtve a boltban a szomszédok örömére is, mert ilyenkor egy-egy forint ütötte a markom, hogy hozzak nekik is ezt, meg azt.

Anyunak végtelen türelme volt. (Emlékeim között, főleg az utóbbi időben - nem volt könnyű idáig eljutni - amikor pörköltet főzök, finom illatok juttatják eszembe.)... Ha szerencsém volt, elsőnek jutottam hozzá a pörkölt szaftos kenyérnek. Imádtam! Anyu nem annyira örült ennek, de belátta, hogy hiába az ellenállása, mert már azt is tudta mivel fogja pótolni a színt. Abban az időben még a pirospaprika is pirosabb volt! És a zsír is igazi.

Vasárnaponként egy valakire kellett csak figyelnem, az a tesómra, aki mindig velem rivalizált..., a kisebbik bátyámra, ki jut elsőnek a krémes, süteményes tálhoz... hogy kinyalja. Főleg, ha kevert sütit sütött anyu... a kakaós volt a kedvencem! De neki is, így hát megosztottuk egymás között. A testvéri szeretet valahol itt kezdődik! Lemondások árán!... Vigyáznom kellett, mert a madártej is felére csökkent, ha ő jelen volt. Meg kellett előznöm... nem kevés harcok árán, de sikerült!

A potyázástól jóllakottan már könnyen le tudtunk mondani a fő fogásokról, mert abból anyu már nem engedett, hogy a rántott csirkének melyik része kié... Későn ébredtem csak rá, hogy miért mindig a püspök falatját szerette anyu és apu!

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 28. 13:41
Anyukáméknál az édesapja kapta a combját és a mellét, mert ő volt a családfő. Anyukámnak a nyaka jutott, és úgy megszokta (vagy megszerette), hogy azóta is mindig azt eszi. :)
2012. február 24. 17:17

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. február 24. 15:55

Évikém, hát nem tudtad, hogy a szülőké a csontos hús, mert ők azt szeretik? :))) Aztán, ha felnőttek a gyerekek, már nem kell szeretniük...
Élvezettel olvastam a visszaemlékezéseidet!
Pussz.
Zs.

Látod, hogy összekaptam magam, csak egy szavadba került!
Hát persze, hogy tudtam! :-)

Pussz,
Éva
2012. február 24. 15:55
Évikém, hát nem tudtad, hogy a szülőké a csontos hús, mert ők azt szeretik? :))) Aztán, ha felnőttek a gyerekek, már nem kell szeretniük...
Élvezettel olvastam a visszaemlékezéseidet!
Pussz.
Zs.
2012. február 24. 10:06
Kedves Éva!

Azt mondják nagy család, nagy boldogság, de sajnos vannak azért hátrányai is. Várjuk a folytatást.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: