Dolgunk a világban

Látogatók száma: 49

Mindenki felteszi előbb-utóbb a kérdést magának: vajon mi dolgunk van a világon?

Gyerekként többnyire álmodozunk, pilóták leszünk, vagy filmsztárok, okos tanárok, jó kezű autószerelők, esetleg agysebészek, de az sem lenne baj, ha X-hez hasonlóan egyszerűen csak sikeres, gazdag emberek.

Amikor már pillédzik a fejünk lágya, s nyílni kezd előttünk a világ, és felfedezni véljük képességeinket és készségeinket, szűkítjük a kört, s rájövünk, hogy a pilótaság nem nyerő, mert szédít a magasság, autószerelőnek és agysebésznek pedig nem nyerő a kétbalkezességünk, filmsztárnak nem lennénk elég szépek, egyébként is lámpalázunk van, ha szerepelni kell, így marad a tanárság, esetleg még közgazdász is lehet belőlünk, csak az a fránya matek ne kellene hozzá.

Hipp-hopp, eljő az érettségi és a nagy szerelmek ideje, és egyszerre csak fény gyúl fejünkben, persze, hogy kedvesünknek eszünkkel is imponálni akarunk, ezért választunk olyan szakot, amely párunk figyelmét felkelti, s leszünk politológusok, filozófusok, társadalomkutatók, biológusok, védőnők, mérnökök, számítástechnikusok, geodéták, média és reklám guruk, stb.
Tanulunk, és végül, diplománkon a pecsét még fog, mi azonban nem foglalkozunk ezzel, mert munkahelyet kell keresnünk, lehetőleg a szakmában.

Hamarosan szembesülünk munkahelyünkön mindazokkal a momentumokkal, melyekkel nem szerettünk volna ismeretségbe kerülni, mint pl. szakmai féltékenység, főnöki szigor, munkahelyi intrika, és nem utolsó sorban alacsonyabb jövedelem, mint amennyiből legalább olyan szinten tudnánk élni, mint diákkorunkban tettük.

Házasodunk, gyermekeket szülünk, lakást veszünk, eladósodunk, kocsi is kell, vannak igényeink, utazni is szeretnénk, de munkanélküliek leszünk újra, álláskeresők, vagy kényszervállalkozók, teljesen mindegy, mert egyiket sem próbáltuk még,

Feltesszük a kérdést, mi dolgunk a világon?

Költői kérdésre nem illik választ várni, nem is tudnánk adni rá, de pénzt kell keresni, mert annyi a rezsi, nőnek a gyerekek is, velük együtt növekednek az igényeik is. Töprengésre nincs idő és alkalom, navigálni kell, és kihasználni a lehetőségeket. Mire észrevesszük, tanult szakmánktól oly messze vagyunk, mint Makó Jeuzsálemtől.

Ám eljő az idő, mikor a legváratlanabb pillanatban rádöbbenünk, hogy a dolgunk talált ránk!

Csakhogy közben eltelt az idő, késő délutánban járunk, s a gyorsan fogyó erőnket tapasztalattal, rutinnal pótoljuk.

Megöregszünk, s tudjuk, megtettük a dolgunkat, jól vagy kevésbé sikeresen, ez nem csak rajtunk múlott, a végeredmény ugyanaz.

Utódainkat bölcs tanácsainkkal traktáljuk, melyet persze ők unnak már, más a világ, mosolyognak és arra koncentrálnak, hogy megtalálják kérdésünkre a választ, mi dolguk is van a világon?