Egy könyvbemutató margójára...
Látogatók száma: 20
Az Olvasónő hetekig győzködte urát, hogy biztosan jó lesz neki is, ha elmennek az Írót meghallgatni. Noha az ura nem éppen egy könyvforgató egyed (az Írótól nemhogy konkréte, de absztrakte sem olvasott semmit).
Jegyet azért másodszori nekifutásra sikerült a férjnek szereznie, ám a hét órai kezdés munkaügyből kifolyólag neccesnek bizonyult. Sebaj, az Olvasónő nem ismert akadályt (gyerekek a papának lepasszolva), a férj munkahelyéről egyenest kocsival tűzés a 30 km-re fekvő helyszínre, mindez fél hét után. Parkolóhely nemigen… de-de az utolsó pillanatban “hasbehúzással” bepréselődtek a lehető legkisebb helyre, és futás a mozi. Mit nekik ruhatár, hiszen az Író hangja hallik a színpad felől! Na, erről lekéstek… pironkodó osonás a székek felé, majd igyekeztek felvenni a történet fonalát. Az Író ült a színpadon, mellette az elmaradhatatlan táskája (benne az új könyv), és mesélt, mesélt… Az Olvasónő, és a kevésbé olvasó férje ez alatt az egy óra alatt elvarázsolódott és rendkívül jól érezte magát. Az Olvasónő fejében ott motoszkált: ez azért nem kis teljesítmény az Írótól, hogy 70 percig egy szál egymagában effektíve szórakoztatja a népet, párhuzamban promótálja az új könyvét. És tessék! Az ő urát is megnyerte magának (talán még Olvasó is lesz belőle!).
Hamar eljött a búcsú ideje, az Olvasónő szorongatva kis táskáját (benne az új könyv) tipegett férjével a kijárat felé. És lám! Még csak egy hölgy dedikáltatott az Íróval. Az Olvasónő vett egy nagy levegőt, és odaállt az Író elé. Az Író automatikus kedvességgel érdeklődött a név iránt, melyet felvésne a könyv elejére. Na, itt sikerült az Olvasónőnek totális hülyét csinálnia magából. Valahogy még elmakogta háromtagú, nehezen érthető nevét, majd nyomban hozzábökte az Író honlapján használt nicknevét is. Így, már a nagy káoszban szegény Író teljesen eltévedt, hogy akkor most mi a nyavalyát is írjon ennek a nőnek?! Az Olvasónő látva a jogos értetlenséget, kissé hezitálva, de döntött. Lebetűzte a gondot okozó saját nevét , majd gyors köszönés és a “szajréval” iszkiri a kocsihoz.
A cikket írta: Amarilla
Hozzászólások
időrendi sorrend