Egy" kótyagos" napom
Látogatók száma: 44
Igazából elég komoly, de még én is jót mosolyogtam magamon, nagyon nehezen viselem ezt a hírtelen jött időjárás változást, a strókom óta. Most egy "kalandos" napomat osztanám meg veletek.
A múlt hét pénteken, elindultam a közeli városba, hivatalos ügyeket intézni, bevásárolni, stb.
Már a reggelem is csavarosan kezdődött, arra ébredtem, hogy "jesszus" elaludtam, irány a konyha, kávé főzés, reggelikészítés, a gyereknek gyors ébresztő, szegénykém amikor már majdem elkészűlt, lejött a konyhába, elég furcsán nézett rám, odavitt a hatalmas faliórához, (amire én addig rá se néztem)Hajnali négy az-az négy óra volt. (hatkor szokott kelni) Nos ezek után, az álom már ki ment a szememből, fejben átgondoltam az aznapi teendőimet, megírtam a bevásárló listát, rájöttem kocsival kell mennem, a vásárlás miatt. A gyerek elment iskolába, elintéztem a reggeli dolgaimat, és elindultam. posta, gyógyszertár, eddig rendben, irány a bank. Sorszám, várakozás, végre én jövök, elmondom a mondandómat, kérik az igazolványt, keresem nem találom. Ekkor jöttem rá, hogy minden iratomat otthon hagytam, jogsit is. Persze megértőek voltak, de intézkedni nem tudtam, ekkorra már ideges lettem, irány a kocsi reckír, hazáig. aztán eszembe jutott, már így is úgyis reckír legalább bevásárolok, irány a Penny, útba is esik.Még jó, hogy volt listám, közben egy két vásárlóval beszélgettem, pénztár, irány a kocsi. Addigra már melegem volt, no meg elegem, oda álltam a kocsi mögé, veszem a kulcsot, ekkor a hátam mögött megszólal két hölgy, "már elnézést, de ez a mi kocsink". Először fel sem fogtam, csak néztem rájuk aztán a kocsira, a szín stimmel, mit akarnak? Ebben a pillanatban, egy aranyos kis kutya elkezdett ugatni a kocsiban. Azt hiszem ekkor tudatosult bennem, tényleg nem az én autóm! Körbe néztem, az enyém kettővel odébb volt. Ami mentegetőzésbe én kezdtem, azt jobb ha nem tudjátok, a hölgyek amikor látták, hogy tényleg színre egyformák, de típusra még csak nem is hasonlít, előbb furcsán néztek rám, aztán jókat kuncogtunk a saját hülyeségemen. Bízva abban,hogy aznapra megvolt a" három ", viszonylag nyugodtan indultam haza, de az elmaradt ügyintézésre, csak ma mertem visszamenni, busszal.
Ez egy régi piszkozat.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
:-)
Strók ide,vagy oda,hidd el nekünk is vannak ilyen "kalandos"napjaink!
Jót mosolyogtam,nem rajtad,hanem úgy általában magunkon.Különösen az autós dolgon.Képzeld el egy ismerősünk úgy járt,hogy haza is ment az idegen autóval,mert még a kulcs is jó volt hozzá(ugyanaz a márka) és otthon szembesült vele,hogy egy ugyanolyan autó már ott áll az udvaron.Ő ugyanis aznap nem kocsival ment el otthonról:D Nagyon gyorsan visszavitte és hálát adott az égnek,hogy a tulaj még nem kereste.
Az ébresztés ,hát azzal is volt egy élményem.Nagyfiam rámbízta,reggel hatkor költsem fel.A lenti lakásban aludt.Nos én vettem a telefonom,hívtam és belecsicseregtem:Jó reggelt!Itt a telefonos ébresztőszolgálat.Hat óra van.A vonal másik végén egy iszonyúan álmos hang szólt bele:Igen,és...?Rájöttem ez nem a fiam,gyorsan letettem,nem lett volna értelme egy álmából felvert idegennek magyarázkodni:) Nyugodt légy,másnak is vannak ilyen napjai!
Puszi