Egy" kótyagos" napom
Látogatók száma: 36
Igazából elég komoly, de még én is jót mosolyogtam magamon, nagyon nehezen viselem ezt a hírtelen jött időjárás változást, a strókom óta. Most egy "kalandos" napomat osztanám meg veletek.
A múlt hét pénteken, elindultam a közeli városba, hivatalos ügyeket intézni, bevásárolni, stb.
Már a reggelem is csavarosan kezdődött, arra ébredtem, hogy "jesszus" elaludtam, irány a konyha, kávé főzés, reggelikészítés, a gyereknek gyors ébresztő, szegénykém amikor már majdem elkészűlt, lejött a konyhába, elég furcsán nézett rám, odavitt a hatalmas faliórához, (amire én addig rá se néztem)Hajnali négy az-az négy óra volt. (hatkor szokott kelni) Nos ezek után, az álom már ki ment a szememből, fejben átgondoltam az aznapi teendőimet, megírtam a bevásárló listát, rájöttem kocsival kell mennem, a vásárlás miatt. A gyerek elment iskolába, elintézteem a reggeli dolgaimat, és elindultam. posta, gyógyszertár, eddig renben, irány a bank. Sorszám, várakozás, végre én jövök, elmondom a mondandómat, kérik az igazolványt, keresem nem találom. Ekkor jöttem rá, hogy minden iratomat otthon hagytam, jogsit is. Persze megértőek voltak, de intézkedni nem tudtam, ekkorra már ideges lettem, irány a kocsi reckír, hazáig. aztán eszembe jutott, már így is ugyis reckír legalább bevásárolok, irány a Penny, útba is esik.Még jó, hogy volt listám, közben egy két vásárlóval beszélgettem, pénztár, irány a kocsi. Addigra már melegem volt, no meg elegem, oda álltam a kocsi mögé, veszem a kulcsot, ekkor a hátam mögött megszólal két hölgy, "már elnézést, de ez a mi kocsink". Először fel sem fogtam, csak néztem rájuk aztán a kocsira, a szín stimmel, mit akarnak? Ebben a pillanatban, egy aranyos kis kutya elkezdett ugatni a kocsiban. Azt hiszem ekkor tudatosult bennem, tényleg nem az én autóm! Körbe néztem, az enyém kettővel odébb volt. Ami mentegetőzésbe én kezdtem, azt jobb ha nem tudjátok, a hölgyek amikor látták, hogy tényleg szinre egyformák, de tipusra még csak nem is hasonlít, előbb furcsán néztek rám, aztán jókat kuncogtunk a saját hülyeségemen. Bízva abban,hogy aznapra megvolt a" három ", viszonylag nyugodtaan indultam haza, de az elmaradt ügyintézésre, csak ma mertem visszamenni, busszal.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
anyuska
Van ez így, bárkivel előfordulhat, nekem is volt már ilyen szerencsétlen napom, nem is egy... én meg sokszor vagyok éber kómás, vagy holdkóros...
Kedves kis történet, sajnos sokszor előfordul sokakkal, vagy érzékenyek a frontra, vagy csak szórakozottak. Nincs ezzel semmi baj amig, nincs belőle komoly baj,azért nem árt odafigyelni, a "jelekre"
anyuska
Sokszor az sem jut eszembe, hogy valamire emlékeznem kellene, hi hi hi
Történetedet olvasva meg sem lepődök, bár neked kellett mindezt átélned. Nem lehetett könnyű. Én elaprózva, elosztva több napra, éltem át hasonlókat, elnézve az órát, mint éjjeli bagoly kóvályogtam és nekem se jött utána már álom a szememre... vagy a másik, amikor nagy utat tettem meg a takszövig... és hiába volt nálam minden egyéb papírom, amivel igazoltam, hogy én vagyok, a legfontosabb a személyim hiányzott. Próbáltam őket meggyőzni, de hiába. Szabály az szabály.
A front pedig a legérzékenyebb testrészem, az ülőcsontomat támadja... :-(
Az a lényeg, hogy még van humorunk! :-)
Pussz,
Éva