újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Gyerekkor

2010. augusztus 12. - Látogatók száma: 10

Az én gyermekkorom még a játékról és önfeledt szórakozásról szólt. Amikor én gyerek voltam általában egy kereső volt egy családban, és az asszonyok otthon a kertet művelték és a háztartást vezették.Nevelték a gyerekeket.
Tudom ma ez már más.
Pedig én még voltam gyerek. Hintáztam az udvaron a hintán, estem hatalmasakat, szedtem epret, ettem málnát az ágáról és ribizlit, és köszmétét, vagy egrest.
Aztán sokat fogócskáztunk, ugró iskoláztunk és hasonló dolgokat játszottunk. Ettünk vizes cukros kenyeret, zsíros cukros kenyeret, lekváros kenyeret, és kevesebbet voltunk betegek is. Sokat szaladgáltunk és senkit nem érdekelt hogy a szalonnás tojástól kolbásszal elhízunk-e vagy sem. Nem mert a mozgás bennünk volt. Egy percig nem álltunk meg soha. Fűben ami magas volt vagy kukoricásban bújócskáztunk. Fogócskáztunk és játszottunk sok gyerekjátékot.
Készítettünk gyermek lánc fűből koronát és nyakláncot, karláncot és mindent fűztünk gyöngyöket, de volt egy útszéli fű, melynek a szárán növő kis magházakat ha meghúztuk óvatosan akkor csörgőt készítettünk akié hangosabb volt az nyert. A játékokkal nyertünk mind, hiszen sokat tanultunk egymástól és a szüleinktől is.
Akkor jó volt gyereknek lenni. Nem mentünk táborba, mert volt egy egy szülő aki felügyelt ránk és bizony kevesen dolgoztak mind a ketten. Általában csak az apukák. De mi gyerekek azért szót fogadtunk, mert bizony volt aki árulkodós volt és elmondta ha rosszat tettünk, az volt a Júdás, és akkor vele egy napig nem játszottunk, de másnap kezdődött minden elölről. Fára másztunk és bitang gyerekek voltunk. Már az én gyerekeim sem egészen érezték ezt, bár nekem akkor még éltek a szüleim és vigyáztak rájuk még azért ők is voltak szertelen gyerekek. Ma már mindenkinek gondot okoz, hova tegye nyáron a gyereket mert ugye a szülők sem biztos nyugdíjasok és mindenki beosztva veszi ki a szabadságát, hogy egy szem unokára legyen felügyelet. Akkoriban nem volt gond, mert egy egy szülőre több gyereket is rá bíztak. Igaz akkor nem voltak különféle szabályok, mert a sajátja mellett máséra is vigyázott. Ma mindenhez engedély és mit tudom én mi szükséges, hogy vigyázhassa más gyerekére, pedig jobb lenen, ha csak élhetnél és vigyázhatnál, mert a szülő dolgozhatna, te pedig egy kicsit fürgébb lehetnél, mert kellene menni a gyerek után és vigyázni rá. De hát ez más világ. Édesanyám mondja akkor azt sem tudta sokszor merre kalandozunk, de tudta megvagyunk, mert ha nem sírva jött elő egy, ha baj volt. Voltak csípéseink, karmolásaink, és egyéb sérüléseink, de nem sírtunk, mert a nagyokhoz ez nem méltó dolog.Sokszor eszembe jut a szomszéd lánnyal ültünk a kerítés tetején és vártuk anyáinkat a piacról hazajönni. ott lógott négy kalimpáló láb és énekeltünk és senkit nem zavart.Barátnők voltunk és megbeszéltünk mindent. Nekik lapos volt a kerítés beton teteje, nekünk kúpos, de meg tudtuk ülni és énekelni és mókáztunk. Aztán mikor haza jöttek öltözés reggeli, de utána már megint kint voltunk kés játszottunk. Ma már ha lemennek a homokozóba akkor is ott a szülő és irányít. Én annak idején leültem és magam is megmutattam a gyerekeimnek hogyan kell homokból várat és egyéb dolgot építeni , vagy készíteni. Ezt sokan nem teszik, mert nem méltó a társadalmi és egyéb mivoltukhoz.
Én azt vallom addig jó amíg merünk gyerekek lenni, mert ha ezt az álmot elveszítjük keményen szembe jön az élet, amitől félünk és nem biztos, hogy tudjuk mit kell csinálni benne. A gyereki énünk sok minden bajtól és veszedelemtől meg tud óvni. amíg tudunk gyerek lenni és játszani könnyű, de ha nem elvesztünk a ködben. Beleolvadunk a szürke nagyvilágba. Kár értünk.

A cikket írta: Divi Éva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 14. 16:43
Kedves Éva! Jó volt olvasni a kellemes és nyugodt gyermekkorodról, amire most is jó szívvel gondolhatsz vissza. Valóban más volt valamikor és más most gyereknek lenni. Akkor nem kellett félni, nem nézett annyi veszély a gyerekekre, mint most, főleg vidéken. Én is szép gyermekkort éltem, három fiútestvéremmel jártuk a környéket, erdőket. 3 km-re volt a posta, számtalanszor mi mentünk levelet, csomagot feladni, az erdei tiszta forrásvizé ittuk, zsíroskenyeret majszoltunk, ha megéheztünk, és vízzel öblítettük le. Nem bántott minket semmi, néha történt, hogy megcsípett egy-egy darázs, de abból sem lett semmi bajunk, legfeljebb viszketett egy napig.
Írásodat olvasva, én is visszaidéztem a kellemes gyerekkori kirándulásainkat.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: