Ha én egyszer...

Látogatók száma: 39

A Facebook oldalán egyik ismerősem azon meditált, milyen jó lenne még egyszer 14 évesnek lenni, mert akkor lennének ötletei arra, hogy másként rontsa el az életét.
Nem akartam poénkodni vele, hogy én már közeledek az ötször tizennégy éves korhoz is, mert az nagyon olcsó poén lenne, akkor is, ha igaz.
Eljátszottam a gondolattal, ha ma lennék tizennégy éves...
Eltűnne az élettapasztalom, amit szorgos kis hangyaként összegyűjtögettem, az emberismeretem, amit szintén nem a könyvekből tanultam, hiányoznának a több évtizedes barátok, akiket később ismertem meg, stb, stb, sorolhatnám napestig. Ezzel azonban eltűnnének az ötletek is, hogy másként rontsam el az életem.
Először is nem rontottam el! Voltak jó időszakok, és rosszak, boldog korszakok és boldogtlanok, megtalálni véltem az igazi párom, akiről kiderült, hogy nem is az, kudarcnak éltem meg, amiről később kiderült, hogy az egyik legnagyobb szakmai sikerem alapköve lett. Megannyi ellentét pár és mindegyik az enyém.
Mást tennék, mintettem annak idején?
Nem kétséges!
Mások a mostani életkörülmények, az emberi viszonyok, a lehetőségek, az elvárások, máshová kerülnek a hangsúlyok, az egyistenhit a pénz körül forog, mert annyit érsz, amennyi pénzed van, mindenki rohan valahová, mintha lekésni bármiről is. Hiányzik a türelem, a kitartás, az egymás tiszteletben tartása, az önzetlen barátságot felváltotta az érdekkapcsolat, a gyerekek nagy része mozaikcsaládban él, eltűnt a munka becsülete, nem kellenek a gondolkodó emberek, csak az élő robotok, nincs ellenfél csak ellenség van, az összefogás és a kollektív bölcsesség helyét elfoglalta az egyéni karrirerizmus, hiánycikk az összetartó család, sikk lett belerúgni a gyengébbe, mit mondjak még?
Amit az ember a génjeiben, lelkében és szívében hordoz, az határozza meg a tetteit is.
Nagy valószínűséggel megmaradnék olyannak, amilyen eddig voltam, elkövetném ugyanazokat a hibákat, megkapnám a pofonjaimat, lennének sikerélményeim....
Megismétlődne minden, csak más körülmények között. Ötször tizennégy év múlva ugyanott tartanék, mint most.
Akkor pedig miért kellene mégegyszer átélni az egészet?
Legfeljebb nem az okostelefon lenne nálam okoabb, hanem a holdjáró.

A cikket írta: Yolla

támogatóink