(Játékra) Az élet írja a legjobb történeteket...

Látogatók száma: 48

Rossz, aki rosszra gondol! :-)

Bevezető

Úgy volt, hogy ma kettőre megyek fogorvoshoz, aki egy nagyon aranyos nő (nőci - ahogy ő hív engem). Mivel nem sikerült összeegyeztetnem egyéb családi kötelezettségeimmel, így amikor hét elején felhívott, visszamondtam az időpontot és megbeszéltük a következő hét keddet.

Ma leszakadt a hó és ha akartam volna, se tudtam volna menni hozzá. Ezért küldtem neki egy SMS-t arra a számra, amiről utoljára hívott:…
"El se tudtam volna ma indulni hozzád… Remélem, hogy kedden már igen…"
Nem sokra rá megjött a válasz:
"Drága! Nem tudom, hogy ki vagy, de gyere nyugodtan. Csak még azt nem tudom mit mondjak a feleségemnek, mit szeretnél tőlem..."

*

Majd én megmondom, mit gondolok erről a kis epizódról. A fogorvosnődnek nagyon is jól jött, hogy a kis aranyos "nőci", ahogy a paciensét hívni szokta, vagyis te, lemondtad a rendelést. Ott is leesett a hó, ahol éppen tartózkodott, amolyan „vendég” marasztaló, és amit egy cseppet sem bánt, hiszen nem mindig volt alkalom és lehetőség együtt eltölteni egy kis időt a barátjával.

Úgy dönt, mivel az idő sem alkalmas a kocsikázáshoz, nem is indul neki ebben a nagy hóban, még képes és megfázik. Egyébként is, ez a családja számára is érthető, legalább nem szorul magyarázatra. Főleg, mert nincs is miért aggódjanak érte az otthoniak, hiszen úgy tudják, a barátnőjét ment meglátogatni.

Úgyhogy, miközben ő a fürdőszobában az utolsó simításokat végezte a toalettjén, fel sem tűnt számára, amikor a barátja odaszólt, hogy egy nőci nevezetű hölgy ismerőse lemondta a rendelést sms-ben. Elkönyvelte magában, hogy a „nőci” nem is gondolja milyen jót tett vele.

Már csak akkor kezdett el gondolkodni az üzeneten, miután elindult a kocsija felé. Elfelejtette megkérdezni a barátját, hogy ő mit válaszolt erre. Egyszeriben gyanús lett neki, hogy mennyire megváltozott a viselkedése a telefon után, mert amikor menni készült egy picit sem marasztalta, nem úgy, mint máskor szokta. Már nem úgy gondolt vissza, mint egy ártatlan telefonüzenetre, hanem elindult benne a vezérhangya. Így nem indulhat el, egyszeriben furdalni kezdte az oldalát a kíváncsiság. Visszafordult.

A meglepett barátnak csak annyit mondott, hogy nem indul az autója, és ugyan nézze már meg mi lehet az oka? Eközben ő visszaszaladt a házba, egyenesen az asztalon hagyott telefonhoz. A barátjának nem tűnt fel ez a kis malőr, amit kihasználva módjában állt elolvasni a nőcinek adott válaszát. Szinte meghűlt benne a vér, amit olvasott:
„Drága! Nem tudom, hogy ki vagy, de gyere nyugodtan. Csak még azt nem tudom, mit mondjak a feleségemnek, mit szeretnél tőlem…”

Idáig jutott az olvasásban és éppen csak annyi ideje maradt, hogy beszaladjon a fürdőszobába.

Ezek után már nem volt semmi kétsége afelől, amit mindig is sejtett, hogy a barátja nem jár egyenes úton. Mélyen felháborodott, hogy egy szóval sem említette, hogy felesége van. Egészen mostanáig abban a tudatban volt, hogy egyedül él. Barátja igencsak meglepődött, amilyen gyorsan elviharzott mellette, egy szót sem szólva, és bevágta maga után a kocsija ajtaját…

A cikket írta: Zséva

támogatóink