Képek 2. | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

Képek 2.

2010. augusztus 25. - Látogatók száma: 38

Újabb kép a lelki képtáramból az esküvőm napjáról van. Milyen érdekes már ennek 33 éve. Ősz volt, szép ősz. A fák levelei már rozsdaszínűek voltak és a természet a nagy álomra készült, én a jövőt terveztem. Na meg kell vallani akkor nem pont így, de ez lett. Nem vagyok elégedetlen, de ez a helyzet. Mindenki izgult, idegeskedés már napok óta tartó egyeztetés ki mikor hova mit és hogyan. Ez előtte volt. A legjobb haverom volt a vőlegényem tanúja. Előtte való napokban átjött és leültünk beszélgetni egy kicsit. Érdekes volt, hogy megkérdezte valóban ezt akarod? Férjhez menni? Meggondoltad jól a dolgot? Nem akarnál egy kicsit várni? Úgy általában várni, nem valamire, vagy valakire, csak most vagy 19 és nem lenne jobb ha később mennél férjhez?
Őszinte leszek a válaszokat néha még utána is kerestem, mert nem tudtam egyértelmű választ adni semmire. Szerelmes voltam és hittem ez elég egy jövő felvállalásához.
Aztán az esküvő napján ahogyan felébredtem és az ablakhoz mentem megdermedtem az ablakom párkányán egy halomba rendezett vörös rózsacsokor halmaz volt végig rakva. gyönyörű, de megijedtem és kirohantam. Mi magán lakásban laktunk, a kapu zárva volt, a kulcs ott lógott a helyén. Akkor ki volt az. Hiába tudakoltam nem tudtam meg akkor ki volt és miért? Gyönyörű friss csodálatos rózsák voltak. Behoztuk a lakásba és vázába tettem őket.

Na a szomszédom azonnal, hogy ez rossz ómen, nem szabad lett volna bevinni, meg ilyenek halmazát ontotta rám, de nem törődtem vele.
Azt mondta végül, ez lesz a vesztem, mert akitől a virágok vannak, az el fog választani a páromtól. Miattam megteheti, mert ha bevittem a lakásba, elfogadtam a vonzalmát!

Érdeklődve kérdeztem tudja-e ki tette oda? Honnan tudja, hogy el fog választani?
Azt mondta nem látott és nem hallott semmit, de ezt régi beszédekből tudja.

Őszintén megmondom a mai napig nem tudom ki volt az, mert sem a barátom, sem a haverja nem vállalta fel, a dolgot, sőt meglepődve röhögtek amikor elmeséltem a sápítozással együtt. ( Én rájuk tippeltem )

Aztán az esküvő az szép volt. A tanács, a templomi mind a kettő.
A barátom haverja hozott egy csokor gyönyörű fehér szegfűt és röhögve azt mondta, ha akarom megszöktet, csak teljesüljön az átok!
Na nem semmi, még egy napos asszony sem vagyok, már bonyodalom? Nevettem, de hát magam sem tudom érdekes volt a dolog.
Mástól is kaptam csokrot, rokonok is hoztak virágot a gyerekek.
Aztán a mulatság és a táncolások hajnalra már alig vártam végre leüljek egy kicsit.
Nagyon jó volt és jól éreztem magam.
Nem rontotta el semmi és senki a hangulatot.
A barátom és a haverja azt mondták mikor mentek haza fele, hogy nyugi nem lesz semmi gond, ez csak babona. Ha meg tetszett a virág és nem dobtam ki, az sem gond, mert a szépet szeretni nem bűn, a többiek meg gondoljanak amit akarnak. Majd az élet igazolja a dolgok rendjét.
Hát nem volt férfi aki minket elválasztott volna, vagyis nem férfi miatt ment szét a házasságunk, de ez jóval később történt.
Addig az eseményig még kaptam a férjemtől két csodálatos képet a gyerekeim megszületéséről.

Eleinte nagyon szerettem volna babát, aztán egy kicsit féltem is, mi lesz ha, nem úgy történik valami ahogyan szeretném.
Sok rossz dolog történt akkoriban a baráti körünkben. Volt akik annyira beleélték magukat a babába, hogy mikor megszületett, sajnos sérült lett és elváltak.
Volt ahol korábban született mint kellett volna és meghalt a baba.
Ilyen ómenek mellett kicsi félelem költözött a lelkembe, mikor megtudtam ez nem gyomorrontás, hanem terhesség.
Azért megnyugodtam és vártam. Bizony nem egészen volt felhőtlen nyolc hónap, mert a lányom a 8. hónapban úgy döntött Ő bizony megszületik.
Mit mondjak, nem semmi volt a dolog. Bent tartottak a kórházban visszatartáson és azt mondta a főorvos 2 perces fájásoknál, jobb lenne, ha két nap múlva születne, mert akkor átesik valami rizikós helyzeten és akkor biztosan nem lesz komplikáció.
Mondtam ugorjon be beszélje meg a gyerekkel.
Na délután végül is a lányom beindult. Éjszaka meg is született. Hajnalra már kicsit pihentem is.
Az csodálatos mikor az ember a karjába veszi az új életet: Gyönyörű és felemelő érzés. Elmondhatatlan amikor meglátja a kicsi karokat, lábakat, és megérintheti. Fantasztikus ezt addig nem hittem, pedig sok babát fogtam, de az is egészen más érzés. Nagyon jó, de mikor a saját babáját megfogja az ember semmihez nem hasonlítható. Valóban olyan érzés, mint ha a szíve került volna ki és tartaná az ember a kezében. Minden kín és fájdalom eltörpül és semmi nem fogható ahhoz, ami akkor történik az emberrel.

Mivel vágytam átélni ezt a hatalmas érzést még egyszer, lett egy másik babánk, a fiunk. Gyönyörű formás baba mind a kettő. A lányom is egy tünemény volt és a fiam is.
Jó tudom, mindenkinek a sajátja, ez igaz, de akkor is. A lányom két kilóval a fiam egy kiló és kilencvenöt dekával született.

Besárgultak és mind a kettővel pár nappal tovább voltam bent, de ez sem volt gond: Ők kárpótoltak mindenért. Ezek a képek életem legszebb képei akkortól. Csak mellé jött a lányom esküvője is, de ez másik kép. Ez már mostani kép, emezek régebbi képek.Ezek már a szívembe égve látszódnak.

Az esküvő a boldogságom, a gyerekeim az életem értelmei, a legnagyobb boldogságom az életben. Általuk vagyok és élek értük a mai napig. Tartom magam a felszínen és nem engedem, hogy az idő malomkerekei megemésszék a lelkemet és szívemet. Bármi gond van, mindig arra gondolok, hogy nekik még nagyon fontos vagyok, hogy melléjük álljak, ott legyek, mint támasz, segítség. Így ezekkel a gondolatokkal átvészelek sok mindent. Túl tudom élni a lehetetlent is, miattuk!
Mikor bekerültem a kórházba nem régen a fiam telefonált, hogy azt ne feledjem, a világból is kimennék értük ezt ígértem gyerekként, akkor kapjam össze magam, mert el kellene indulnom lassan, mert az Ő esküvője Londonban lesz és oda kell érnem időre. Figyelmeztetni akar, az már a világ, és ott kell lennem.
Annyira örültem neki, megígértem kigyalogolok és felgyógyulok mert megígértem és nálunk az a szabály, ha valamit megígérünk, azt megtartjuk.
A kórházból már kijöttem, most erőt gyűjtök és száraz kenyeret az úthoz. Aztán majd elindulok. ÉS elmegyek, hogy oda érjek az esküvőre. A telet azt hiszem még kivárom majd itthon. Utána is elég lesz elindulni, oda fogok érni!!

A cikket írta: Divi Éva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 1. 08:46
Megyek olvasok tovább...tetszik ahogy az élethez állsz.
2010. szeptember 25. 22:01
Fogadjunk! Kirakod az ágyra és nézegeted őket...., majd megírod....
Pinokkió
2010. szeptember 22. 18:19
Nagyezerű dolog, hogy egy-egy képet nézve, mik jutnak az ember eszébe.
Hó olvasni az írásaidat.
2010. augusztus 26. 20:58
Mivel az orrom előtt nézegeted az albumod, így bepillantást nyerek az életedbe is.

Ötletesnek tartom az elgondolásod, hogy egy-egy fotó alapján állítod össze az egészet.

..., mert oda is érsz, hiszen ott a helyed. :)
2010. augusztus 25. 23:58
Évi! Érdekes történetek kerülnek elő az embernek az életéből! Tetszett! Kíváncsi vagyok a folytatásra. üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: