újabb események régebbi események további események
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra
23:22
Új cikk került fel a weboldalra
20:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:13
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
11:12
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:11
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:54
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:28
Black Ice módosította a cikkét
20:22
Black Ice új cikket töltött fel
19:26
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:25
clubziguero regisztrált a weboldalra
16:49
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
13:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
13:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
22:45
Ködmadár új cikket töltött fel

Képek 5

2010. szeptember 3. - Látogatók száma: 47

Egy régi kép ma leporolásra került.

A fiam itthon volt és ma visszautaztak "haza". A repülőtérre kikísértem Őket. Ők az utazással kapcsolatos dolgaikat intézték, mikor egy régi ismerős viharzott be a váróba.
Ez volt az én lánykori nagy szerelmem egyik nemes alkata. Megismert és kölcsönösen üdvözöltük egymást.
Nem sok időnk maradt beszélgetésre, mert Ő érkező gépet várt, ami épp akkor készült landolni. Én pedig csak újságot vettem a gyerekeknek a repülőre.
Pár szó és rohant is, mert a neje mint említette nem szeri, ha nincs ott pontosan a megbeszélt helyen.
Mikor elindult az érkezési oldal felé, én pedig az induló felé, akkor felrémlett a régi emlékkép bennem.
Mint minden tini, nagyon szerelmes voltam, és néztem a fiúmra mint egy fél istenségre. Igaz, mivel sportolt, nagyon jó alkatú srác volt.Sokan irigyelték, és szerették volna elvenni tőlem, de nem hagytam sem őt, sem magamat kényelmetlen helyzetbe hozni.
Jártunk moziba, táncolni és sétálgattunk, fagyiztunk. Ahogyan azt illik.
Ő a nagy Ő már többször értésemre adta, szeretne ennél tovább lépni, de én még nem voltam készen a nagy lépésre, így húztam halasztottam az időt.
Valahogyan nagyon jól intéztem a dolgokat, mert sikerült mindig jól és ügyesen leszerelnem, hogy nem hagyott ott. Igaz, nem voltam megvetendő lány én sem. Magas, jó alakú voltam, hiszen kosaraztam, futottam kézilabdáztam.
Így volt felém is jelentkező bőven, ami legyezgette az Ő hiúságát is nem kicsit.
Egy este elmentünk egy baráti társaságba. Tánc volt zene és beszélgetés. Volt aki tovább lépett és nem szégyellte magát, de én nem engedtem a csábításnak.
Az igazat megvallva kíváncsi voltam, de nem akartam ezt az egy kincset csak úgy elherdálni.
Így este, mikor haza kísért azt mondta hosszas kérlelés és unszolgatás után, ha nem leszek hamarosan az övé, akkor Ő inkább felakasztja magát.
No ez meglepett kicsit, és először elmosolyodtam, majd azt mondta ez nem vicc, Ő ezt komolyan gondolta.
Na nekem sem kellett több. Tudtam az apámnak van egy jó erős kötele, amit a kamrában tart felakasztva, így mondtam Neki várjon egy percet, és beszaladtam a kötélért, és átnyújtottam és azt mondtam:
- Jó, akkor lássuk a medvét, ha felakasztod magad, a tiéd leszek!- azonnal.
-Te tiszta elmebeteg vagy ! - mondta és kezembe nyomta a kötelet és elment.
Majd napok múlva eljött és elnézést kért, és megegyeztünk, hogy inkább barátok maradunk.
Na most a repülőtéren láttam egy kissé megtörten, ziláltan és rettegve a nejétől.
Mikor elbúcsúztam a gyerekeimtől, mert már elindultak a tranzit váró fele, és nem láttam őket, akkor szép lassan kibandukoltam a reptér épülete elé.
Egy volt kollégámra vártam, aki munka ügyben járt Budapesten, hogy felvegyen és haza hozzon.
Megláttam a nagy szerelmemet, aki épp tömködött nagy pakkokat egy autóba.
Még némán és kérőn nézett rám, némán mutatta az akasztás jelét a nyakán és én elmosolyodtam, mert eszembe jutott a kötél, ami akkor hevesen eldobott maga felől.
Valahogyan ebben a pillanatban az a döntés nagyon jónak tűnt. Lehet tévedek, de ez az ember már nem volt az a vidám jókedvű ember, akit anno én szerettem.
De jó volt látni. Induláskor, hogy neje ne lássa még egy óvatos puszit kiintett nekem, én visszaintettem, de nem néztem nagyon utánuk, ne legyen feltűnő.
Nem akartam, hogy jobban megkeserítsem az életét.
Haza fele az úton azon gondolkodtam, vajon emlékszik-e a kötélre, vagy már elfelejtett.
Nem tudom, de azért belemart egy kicsit az emlékeimbe. felrémlett a régi idő, mikor az ember fiatal, szertelen és övé a világ. Hazafele vezető úton jókedvű és vidám voltam. Szívem melengette emléke a régi szép idő, a tánc, amit nagyon szerettem, a meghitt esti séták, a csókok, melyek most édesek és meghitten kedvesnek tűntek a megszépítő messzeség fényében.

A cikket írta: Divi Éva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 3. 09:59
Évike! Jó emlékek mindig fölmelegítik az embert! Szép és jó írás! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: