Képek 8.

Látogatók száma: 46

Ez egy friss kép és friss élmény is. Kicsit megrázott a dolog, de most ezt kiírom a lelkemből, hogy jobb legyen az éjszakám.

Általában a betegségemből kifolyólag nem kelek korán, inkább késő délelőtt, és utána megyek a zuhany és felöltözés után a boltba vásárolni. Ma valami nagyon nyugtalanított és korán keltem. Aztán gyorsan elkészültem és le akartam menni a boltba. Gyorsan akartam túl lenni a vásárláson, és főzni valamit és olvasni.
Amikor lementem a boltba vásárolni megálltam és elkezdtem gondolkodni, mit kéne főzni és mit kellene vásárolni. A boltot is ismerem és az eladókat is, minden nap ott vásárolok, és beszélgetünk és sajnos vannak dolgok, ami végett meg kellett velük osztanom a helyzetemet. Ezt most nem boncolgatom, de ismernek és bíznak bennem, és én is bennük. Amikor álltam és gondolkodtam, akkor egy ismerős leány elment mellettem , köszönt és ment. Egy kicsi idő után mentem én is utána. A csemege pultnál álltam, vártam az eladót, mikor láttam a lány becsúsztat egy csokit a dzsekijébe.
Megfogtam a kezét és annyit kérdeztem :
-Neked ennyit ér a becsületed? 140 Ft,- ért megváltható? És mi lesz a neved mellett a büntetett előélet szóval később? Mert ma már bolti lopásért büntetés jár! megéri?
Kihúztam szép lassan a kezét, és beletettem a csokit a kosarába. Azt mondja nincs nála pénz, de kellene a csoki. Mondtam megoldjuk, de szép csendben. Közben a csemegés is látta mit csinálok, de intettem felé és úgy tett mintha nem látna semmit.

Kérdeztem szeretne -e még valamit. Zsemlét kért hármat. Azt mondja erre van pénze. Mondtam :
- Hagyd, majd legközelebb.
Mikor kimentünk a boltból oda adtam a csokit, a zsemlét és adtam hozzá pár szelet felvágottat is. Azt mondja miért?
-Keress meg Iskola után mondtam.
Délután feljött.
Elbeszélgettünk és elmondtam Neki, hogy az ember nem járatja le magát egy csokoládé ellopásával, mert a becsületünk a legdrágább kincsünk, és ha elveszítjük, nem biztos, hogy könnyen vissza tudjuk szerezni, és a szüleit is ismerik a boltba és milyen lenne, ha minden lépésüket figyelnék, mert Ő lopott?
Elgondolkodott és azt válaszolta, erre nem is gondolt, de a barátnőjének ma van a szülinapja és ezt a csokit szereti, és nem mehetett nélküle az iskolába, mert kinézik.
Azt mondtam miért nem szólt az édesanyjának? Biztosan tudom segített volna. Azt mondta, az édesanyját tegnap elvitte a mentő és ma műtik addig míg nem jön haza a nagyija van, Ő pedig nem ad hülyeségre pénzt. A születésnapost meg majd otthon kell köszönteni. Mondtam nyugi, nincs semmi gond, máskor gondolkodjon el a dolgokon.
Nagyon félt és kérdezte elmondom -e az édesapjának. Mondtam nem, majd ha gondolja Ő maga elmondja, én nem árulkodom.
Meglepődött, hogy nem mondom el. Azt mondtam a boltban látta az eladó, hogy lopni szándékozott, de azt is, hogy visszarakta az árut a kosárba, nem lesz gond, de ne tegye még egyszer.Sőt, azon se lepődjön meg, kis ideig majd figyelni fogják, mert a szándék sajnos megvolt.
Megköszönte a segítségemet, és elköszönt.
Nekem ment a nap, múlt az idő, már nem foglalkoztam az esettel, de este csengettek. Az édesapja, Géza csengetett és hozta a pénzt. Mondtam nem vagyok, gazdag, de nem a pénz kell, csak beszéljen a lánnyal, és adjon neki valamennyi zsebpénzt, hogy ne kelljen kéregetnie a nagyitól, aki más világban, más rendben nőtt fel, és másként fogja fel a dolgokat. Ma meg tudtam menteni, de nem biztos, hogy máskor is ott leszek, ha bajba kerül Megköszönte a segítségemet és kérte ha van időm menjek majd át délutánonként, mert a felségét, Erikát epekőre műtötték, és egy hétig a kórházba lesz, Ő szaladgál hozzá, de a lánynak jó lenne néha elbeszélgetni vele. Az anyja tudta kezelni, de Ő valahogyan távol áll a világától és segíteni kellene Neki ebben.
Megígértem segítek míg a felesége bent fekszik. Javulást kívántam és útjára bocsátottam Gézát. Segítek és áthívom a lányt, beszélgetni kicsit majd. Segíteni a lelkét helyre rakni.
Na elértem, hogy a lakótelep bölcseként kezeljenek. Szép, de nem tudom jól tettem -e. Azt hiszem igen, mert a bolt nem károsodott, a lány becsülete ugyan sérült kicsit, de mégis megmaradt. A boltosokkal a jó viszonyom is megmaradt, és mélyült egy családdal a barátságom. Soha nem gondoltam, hogy a kemény határozott Géza majd egyszer engem kér segítőnek. Most feszít egy kis büszkeség, hogy nagy vagyok. A pénz ugyan nekem sincs, de ennyi azt hiszem rosszabb helyre is elmegy, ha nem figyelek. Ma dőzsöltem, és jószívű voltam : A párom azt mondja nem semmi vagyok, mit tettem volna, ha a lány nekem esik. Mondtam nem úgy szóltam hozzá, hogy erre úgy kellett volna válaszolnia, és maga is tudta rosszat cselekszik. Szerintem maga is félt a lopástól, de szégyenben sem akart maradni. Most megmentettem, de felvilágosítom, hogy máskor nem leszek ott. Felnőtt fejjel kellene gondolkodnia, hiszen lassan érettségizni fog és innen m ár nem játék az élet. Hát ez a mai képem? de jó, hogy kiírtam, mert legalább nyugodtabban alszom el.

A cikket írta: Divi Éva

támogatóink