Képek4

Látogatók száma: 38

A lelki képtáramban van kevésbé vicces vagy mosolygós kép is. A fiam nagyon mozgékony és nagyon aranyos kicsi fiú volt imádott játszani szaladgálni. A szomszédban voltak nagyobbacska lányok és szerettek vele sétálni. Egyszer eljött az egyik néni unokája aki egy kicsit kövérke kislány volt. A fiam a nagy termetétől kicsit mindig megijedt, de amikor sétáltak általában megbékélt vele.
Egyik alkalommal a kislány megjött, kiszaladt, és hirtelen felkapta a fiamat, aki megijedt, és egy erőteljes mozdulattal ki a akart szabadulni az ölelésből, de véletlen a kislány elengedte és a válla fölött átesett a fiam és beverte a száját a járdát szegélyező kövezetbe. A szája felrepedt, vérzett és a foga meglódultak. A gyerek sírt. A kislány megijedt, és haza szaladt. A másik szomszéd gyerek hozta be a fiamat. gyorsan lemostam, orvoshoz vittem, de semmi komoly, csak pár napig ne egyen darabosat. Pihenjen. A fiam ahogyan sírt a szomszédunkban lakó nagyfiú barátai próbálták vigasztalni. Az egyik nagyon ügyesen utánozta a madár csicsergést. Ott csicsergett a fiamnak, és mesélt neki, míg el nem aludt. Aztán másnap a fiam csak folyékonyat, meg híg tejbe grízt evett, de szépen gyógyult, és mivel nem erőltettük, a fogai is megerősödtek és rendbe jött lassan. A szomszéd kislány viszont soha nem mert kijönni az utcára, és amikor meglátott elszaladt, mert félt, hogy bántani fogom.
Levelet írt, hogy ne haragudjak, nem akarta, és sajnálja nagyon a dolgot.
Hát mit tegyek. sajnáltam a fiamat, de a kislány is, mert a nyár hátra levő részére itt hagyták a szülei, és miattunk nem mert kijönni játszani.
Átmentem, és beszélgettem vele, hogy nem fogom bántani, ne féljen. A fiam meggyógyul. Máskor óvatosabb legyen, és ne hirtelen kapjon föl senkit, hanem előbb beszéljen vele, mert akkor nem ijed meg, és nem fog félni tőle.
A nagymamája nagyon hálás volt, mert a kislány napok óta sírt .
Így másnap kijött, de hallottam a többiek rosszindulatú szólásait, és kimentem, és beszéltem velük is. Így aztán megbocsájtottak neki, és játszottak vele. A fiam meggyógyult, és Ő is játszott a többiekkel, de ettől a kislánytól mindig távol állt, és szólt neki, Rita beszélj és ne gyere ide , ne ölelj, meg. Nem is ölelte meg, de a barátságuk megmaradt. Én sem haragudtam, mert gyerekek és mi sem voltunk jobbak, csak legföljebb másabbak. Azért az élet írja a legjobb történeteket.

A cikket írta: Divi Éva

előző cikk következő cikk

3 szavazat