Keresztanyunak
Látogatók száma: 75
Szia Keresztanyu! Én épp alszom, ezért anya ír helyettem.
A mai napom a következőképpen telt: reggeli után apa elvitt sétálni, hogy anya nyugodtan tudjon vasalni és pakolászni. Miután hazaértünk, a nagy sétától és a jó levegőtől kellemesen elfáradva ismét megéheztem. Anya nem kérdezett semmit, szó nélkül enni adott, képzeld, még repetáztam is! Kicsit lebüfiztem a pólóját, ő csak mosolygott, és valami Beles Bendegúzt emlegetett. Nem tudod véletlenül, hogy ki az? Mostanában egyre többször hallom.
Jó kedvem töretlen, folyamatosan beszélek hozzájuk, válaszolnak is, bár, nem mindig értünk egyet alvás, és ölbevétel kérdésében, de igyekszem meggyőzni őket, hogy mindnyájunknak jobb, ha nem sírok. Ugye, neked is ez a véleményed?
Ebédeltem, majd apa gitározott nekem, a többire nem emlékszem, biztos megint elaludtam anya karjaiban. Most is itt fekszem apa mellett, várom az esti sétát, olyankor jó hosszú utakra megyünk. Ezért ne is csodálkozzon senki, ha megint aaaaaaaannyira éhes leszek, mint a farkas.
Remélem, ma is fürdünk, nálam ez a nap fénypontja, sose szokták elfelejteni, de biztos, ami biztos, egy kis nyöszörgéssel, vagy némi rotyogtatással jelzem a vízigényemet.
Keresztanyu, nemsokára otthon leszünk, te is hiányzol ám, de anyáékra is ráfér egy kis pihenés.
Búcsúzom, mert lassan indulunk sétálni, még jó az idő, apának sincs nagyon melege.
Sok-sok puszit küldök, vigyázz magadra, míg nem vagyok otthon!
Levente
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
puszi
Keresztanyu
Olyan édes és szívbemarkoló ez az írás, hogy nem tudtam betelni vele. Ugye mindig meséltek majd ezentúl?
Pussz,
Tündér