Kínos percek...
Látogatók száma: 92
Hallottátok?... A teljesség igénye nélkül!... (A téma nem kívánt jegyzetelést, mert igazán könnyedek a szófordulatok)... Adott a lehetőség, hogy mindenki ossza meg egy kínos percét?... Ha te megteszed, akkor én is. :-)
Máskor az eladókon kívül szinte senki. De most kivételesen tele van a gyógyszertár. Kivel mással, mint nőkkel. No nem csak az alkalmazottak, de a vevők is azok...
Egyszer csak nyílik az ajtó és belép rajta egy átlagos külsejű férfi, úgy méretre. Olyan idősödő, de még nem túl öreg. (Valamihez biztosan). Viszont rendkívül jól öltözött.
Óvatosan körbekémlel, jobban mondva először alá, mert ahogy belép az ajtón, egy létrán éppen matató hölgynek olyan méreten aluli a köpenye... és hát a szeme odatévedt?... felocsudva az első meglepetéstől beljebb araszol. Tapasztalja, nem sok reménye van úgy előadni a kérését, amiért jött, hogy azt ne hallja meg más is, ezért felcsillan a szeme, amikor a sok nő között meglát egy fehér köpenyes férfit. Egyenesen felé tart...
- Drága uram! Na végre egy férfi! - suttogja megkönnyebbülten... és kinyögi mit is szeretne...
- No de kedves uram! - feleli a fehér köpenyes együttérzőn, semmi gond nincs ezzel, csak ezt a kérését én nem tudom teljesíteni, mivel csak egy vásárló vagyok innen szemből a pékségből...
A férfi ráeszmél a tévedésére. Akkor nincs más hátra, törődik bele... izgalma fokozódik. Már nagyon rosszul érzi magát és kelletlenül beáll a pénztár sorba. Feszeng. (Szemmel láthatóan)... Amikor végre odaér a pénztároshoz, már azt sem tudja hogyan is adja elő a lehető leghalkabbra fogva a hangját, suttogva szinte a pénztáros hölgy fülébe...
- Kedves asszonyom! Nekem gumi óvszerre lenne szükségem... - nyögi ki nagy keservesen..., feje már az asztalt súrolja, annyira láthatatlan próbál maradni... A pénztáros hölgy cseppet sem tapintatosan egyenesedik ki hirtelen, és jó hangosan, hogy meghallja az is akinek szól, odakiáltja...
- Te Juli! Ennek az úrnak kotonra van szüksége!!!... (egy pillanatra megdermed a levegő, mindenki tekintete a férfira szegeződik)... Juli nem hallja jól, ezért a pénztáros megismétli jó hangosan...
- Van kotonunk?... - kérdezi, most már határozottabban, szenvtelenül... (a férfi mindeközben a föld alá süllyedne szégyenében, szeretne láthatatlanná válni, megsemmisülni,... de az igyekezete sehogy sem sikerül, így csak a szemét süti le, szemérmesen),... de nem úgy a Juli... és azonnal visszakérdez...
- Hány darabot kér az úr?... Mert csak 6-os kiszerelésben van... (a férfi közben odavakkant valami olyasmit. - Kettőt)... a nők megvetése közepette (csak ennyit?)...
- Milyen méretben? - kérdezi kíméletlenül az iménti hölgy, egyre jobban élvezve a férfi zavarát, miközben sorolja a méreteket.
- 3-assat kérek. - feleli a férfi alig hallhatóan, de a pénztáros lebiggyesztett szájjal végigméri és odakiáltja a Julinak...
- Elég lesz az a 2-es, ahogy így elnézem..., de még ez sem volt elég és Juli tovább folytatja..
- Milyen színben kéri? - mert csak zöldben van... A férfi feje, akinek már teljesen mindegy csak essen túl végre ezeken a kínos perceken egyre csak vörösödik a nagy zavarában...
Végre megkapná, amiért jött, de ekkor a pénztáros hölgy tájékoztatja, hogy reklamációt nem fogadnak el. Figyelmezteti, hogy jól gondolja meg, mire használja, mert... és kér-e áfás-számlát... Hát ez már neki is sok volt... Pánikszerűen kihátrál a helyiségből.
Éppen fellélegezne, amikor odalép hozzá a barátnője és a fülébe súgja bánatosan...
- Drága Béla!... Sajnos ma nem aktuális a dolog... (a férfi már semmin sem lepődik meg)..
- Nem tesz semmit drága Icuka! - feleli szinte megkönnyebbülten... Ne aggódjon értem... Nekem már úgy is mindegy... Időközben lekonyult... Inkább visszamegyek beállni a sorba Önnek szárnyas betétért!
Ötletet adó: a Tv. 3-as csatorna, Retro kabaré... egy bohózata (főszereplő: Bodrogi Gyula)
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
ciki! de hogy-hogy nem együtt tűntetek el... már ha érted, hogy gondolom.
Szia Éva!
A cikket végig nevettem, de közben sajnáltam a pasit.Hogy milyen kíméletlenek a nők!
joboszi
Szia Éva!
Na ez egy remek bohózat Bodrogival!!! Kínos helyzet?? Hát az akad bőven, de én már begyakoroltam, sőt írtam már néhányról... Pl amikor a benzinem kifogyott néhányszor mondjuk az útkereszteződésben... na de hogy újat is írjak, egyik legkínosabb jelenet az esküvőmön volt, amit megéltem. Akkor azt hittem felrobbanok. Miután összeadtak Isten és ember (anyakönyvvezető) előtt, elvonultunk a lakodalomba, majd amikor a vacsora következett, ugye a vőfély elővarázsolt valami kakasos, tollas tálcát, mondani akarta a szövegét, jött volna a köszöntés, de ugye az uram... hát akkor már az volt, elpárolgott. Én meg teljes díszben és giccsben, na jó cipő nélkül, mezítláb csücsültem a főhelyen egyedül. A képemről a bőr még ugyan nem sült le, de a vőfély nem aggódott, csak én. Elmondta a mondókáját, szerencse, hogy nem kezdek el csörömpölni a vendégek a csókért mert biztosan mondtam volna olyanokat, meg még olyanabbakat is! Csupán 120 ember előtt égtem le, de miután letette a fickó a cuccot én nagyon diszkréten - mezítláb - kivonultam és aztán útközben összefutottam a férjemmel. Mondtam neki, egye meg a kakasát, aztán egy időre bezárkóztam a szobába. Jó időre... :)) Akkor nagyon kínos volt, de ma már nevetek rajta.
A cikket végig nevettem, de közben sajnáltam a pasit.Hogy milyen kíméletlenek a nők!
joboszi
Szia Éva!
Na ez egy remek bohózat Bodrogival!!! Kínos helyzet?? Hát az akad bőven, de én már begyakoroltam, sőt írtam már néhányról... Pl amikor a benzinem kifogyott néhányszor mondjuk az útkereszteződésben... na de hogy újat is írjak, egyik legkínosabb jelenet az esküvőmön volt, amit megéltem. Akkor azt hittem felrobbanok. Miután összeadtak Isten és ember (anyakönyvvezető) előtt, elvonultunk a lakodalomba, majd amikor a vacsora következett, ugye a vőfély elővarázsolt valami kakasos, tollas tálcát, mondani akarta a szövegét, jött volna a köszöntés, de ugye az uram... hát akkor már az volt, elpárolgott. Én meg teljes díszben és giccsben, na jó cipő nélkül, mezítláb csücsültem a főhelyen egyedül. A képemről a bőr még ugyan nem sült le, de a vőfély nem aggódott, csak én. Elmondta a mondókáját, szerencse, hogy nem kezdek el csörömpölni a vendégek a csókért mert biztosan mondtam volna olyanokat, meg még olyanabbakat is! Csupán 120 ember előtt égtem le, de miután letette a fickó a cuccot én nagyon diszkréten - mezítláb - kivonultam és aztán útközben összefutottam a férjemmel. Mondtam neki, egye meg a kakasát, aztán egy időre bezárkóztam a szobába. Jó időre... :)) Akkor nagyon kínos volt, de ma már nevetek rajta.
Köszi, hogy megosztottad velem kínos perceidet, amit meg tudok érteni... úgy látszik ezek az előre koreografált helyzetek nem számolnak az emberi esendőséggel... mint ahogy nálunk sem volt bekalkulálva, de mégis előkerült valahonnan egy sakktábla. Na nem igazán repdestem az örömtől, hogy ilyen "fergetegesre" sikeredett életem egy nagy eseménye. A mosolyszünet akkor hajnalig kitartott. :-)
Puszi,
Éva
Na ez egy remek bohózat Bodrogival!!! Kínos helyzet?? Hát az akad bőven, de én már begyakoroltam, sőt írtam már néhányról... Pl amikor a benzinem kifogyott néhányszor mondjuk az útkereszteződésben... na de hogy újat is írjak, egyik legkínosabb jelenet az esküvőmön volt, amit megéltem. Akkor azt hittem felrobbanok. Miután összeadtak Isten és ember (anyakönyvvezető) előtt, elvonultunk a lakodalomba, majd amikor a vacsora következett, ugye a vőfély elővarázsolt valami kakasos, tollas tálcát, mondani akarta a szövegét, jött volna a köszöntés, de ugye az uram... hát akkor már az volt, elpárolgott. Én meg teljes díszben és giccsben, na jó cipő nélkül, mezítláb csücsültem a főhelyen egyedül. A képemről a bőr még ugyan nem sült le, de a vőfély nem aggódott, csak én. Elmondta a mondókáját, szerencse, hogy nem kezdek el csörömpölni a vendégek a csókért mert biztosan mondtam volna olyanokat, meg még olyanabbakat is! Csupán 120 ember előtt égtem le, de miután letette a fickó a cuccot én nagyon diszkréten - mezítláb - kivonultam és aztán útközben összefutottam a férjemmel. Mondtam neki, egye meg a kakasát, aztán egy időre bezárkóztam a szobába. Jó időre... :)) Akkor nagyon kínos volt, de ma már nevetek rajta.
Egyik feladatom volt a munkahelyemen a postázás, a napi sajtó kiosztása is... Egy ilyen alkalomkor... (hozzá teszem, hogy ez még nagyon az elején volt és az első munkahelyemen történt) bementem a műszaki osztályra, ahol tőlem pár évvel idősebb, de fiatal mérnökök dolgoztak. Még szerencse, hogy nem volt teljes a létszám... Valamilyen névnap volt és én gratuláltam az egyiknek... Odamentem hozzá és adtam neki két puszit... Viszonozta, majd megjegyezte, hogy igazán jólesett neki, de őt "Miklósnak" hívják... Kínos percek következtek, ami akkor még rám jellemzően pirulásban nyilvánult meg. Ezek után pánikszerűen kihátráltam az osztályról. :-)