Laptopon nem dolgozom!
Látogatók száma: 46
1. rész
Kénytelen vagyok a tanulsággal kezdeni, mert soha nem tudhatod mikor, milyen körülmények között bukkan fel egy régi jó barát, egy ismerős, egy munkatárs, valaki, aki téged "anno" tartott valamire és ha nagy sokára is, de eszébe jutottál.. Szüksége van rád. Mindig legyél készen!.. és ha éjszaka felébresztenek is tudd a dolgod, ne felejtsd el mit tanultál egyszer! "A kisdobos, ahol tud segít!"
Mindenki kerülhet egyszer olyan helyzetbe, hogy keresnie, kotorásznia kell az emlékezetében, hogy adott pillanatban, szituációban kire is számíthatna, ha "beüt a menkő"... és emlékezett, rám, igen...
- Anyu keresnek! Egy bizonyos HB. - Kicsoda? - kérdezem mélyen belehajolva a kádba, mert éppen hajat mosok.. Ilyet én nem ismerek.. - Kérdezd meg miért? (közben igyekszem gyorsan befejezni a műveletet..., .. hallom ahogy a lányom udvariasan megkérdezi, milyen ügyben? Nocsak? Magam sem tudtam volna másként.. Azért csak tanult tőlem valamit? Közben turbánnal a fejemen átveszem tőle a kagylót..
Kölcsönösen üdvözöljük egymást - ecsetelve részemről a körülményeket, hogy éppen a fülembe csorog a víz, mert hajat mosok - fogja rövidre, vagy nem lehetne később?.. Negyed óra múlva vissza is hív. (Fontos lehet - állapítom meg eddigre frissen, üdén..)
- HB. - Hát nem emlékszel, ecseteli az ismeretségünket..
- Hát miért nem ezzel kezdte, Ügyvéd Úr?
Abban a pillanatban leesett, milyen régről ismerjük egymást.. Hát a huszonkettő év sem piskóta? - mondottam. Az én koromban? Lassan körvonalazódik bennem a régmúlt.. és a doktor úr fizimiskája. Hányszor elmentünk egymás mellett azóta,... stb.
- Térjünk a lényegre, miért keresel ennyi év után? Szó, szót követ és vagy egy fél órán keresztül ecseteli ilyen-olyan egészségügyi problémáit, mondanom sem kell neki a lába, nekem a derekam fáj, de ugorjunk..
Eddigre már tudtam, hogy konkrét célja van velem, csak még nem hozakodott elő vele igazából, (hú de rafkós, olyan, mint volt, körülményes..) de azért kinyögte végül, hogy miért keres.. (az egyik titkárnője éppen szülni fog, a másik meg bemondta az unalmast...) Ekkor már vágtam, hogy kérni fog valamire, amire azonnal meg kell tudnom adni a választ.. közben a lányomat többször le kellett intenem, mert attól félt, hogy valaki el akar tőle rabolni.. A sejtése beigazolódott.
Szóra, szó következett, emlékek felelevenítése a múltból, amikor állítólag nem szerettem, ha diktál, inkább gyorsból tettem át a beadványait, de azt mindig jól.. Bár erre nem emlékeztem, de el tudtam képzelni, hogy ilyen is volt, ahogy mesélte..
Hú, de sok víz lefolyt már a Dunán azóta, hogy felszámolták közben a mezőgépet, huszonkilenc év után.. és én egy hivatalból, tizenhárom év után nyugdíjba mentem.. Ő sem értette, hogy miért múlt el ilyen hamar életünk fiatal korszaka?.. De ez van!
A lényeg, hogy ő még jelenleg is praktizál, ügyvéd és bérelt irodája van több is a városban, közülük egyet kell holnap megtalálnom..
Egy kikötésem volt. Laptopon nem dolgozom! Gyorsban nem írok! Csak diktálásra! Ja, és mindezt nem legálisan!
A telefonbeszélgetés után kicsit azért felmelegítettem a káposztát és elővettem egy beadvány mintát, hogyan is válnak el manapság hivatalosan a házasfelek.. Semmi sem változott! Már csak a forma kedvéért is leültem a gép elé, gyakorolni!
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nos visszatértem ide, mert a helyzet úgy kívánta és a versed utolsó sora...
Ma oda mentem, amit nem tudtam hol van, de megkerestem,... először körbejártam, hogy melyik a legrövidebb út, mert legközelebb már azon fogok járni... (Köztársaság tér...)
Rám sötétedett, mire végeztem a mai megbízatásommal... bármennyire is ódzkodtam eddig tőle, nem bántam meg így utólag, mert sok újat tanultam... és olyan szép ilyenkor az ünnepre lámpákkal kivilágított város... Régen naponta mentem el mellette az unalomig... Most számomra minden újdonságszámba megy.
:-)
Puszim száll felétek!
Hát, Évám, én meg alig várom, hogy végre egyszer letehessem a lantot... illetve a tollat.
Nos visszatértem ide, mert a helyzet úgy kívánta és a versed utolsó sora...
Ma oda mentem, amit nem tudtam hol van, de megkerestem,... először körbejártam, hogy melyik a legrövidebb út, mert legközelebb már azon fogok járni... (Köztársaság tér...)
Rám sötétedett, mire végeztem a mai megbízatásommal... bármennyire is ódzkodtam eddig tőle, nem bántam meg így utólag, mert sok újat tanultam... és olyan szép ilyenkor az ünnepre lámpákkal kivilágított város... Régen naponta mentem el mellette az unalomig... Most számomra minden újdonságszámba megy.
:-)
A gondolataimba látsz!
Neked szerettem volna valami olyan szép arclényt, (avatart) feltenni, amilyen szép Te vagy...és ezt már el is kezdtem írni, aztán töröltem, és helyette betettem ezt a kis szösszenetet!
Ő, a "Magányos cédrus"....és számomra gyönyörű!
....hogy hová igyekszem?....elmesélem.
oda mennék
nem szeretnék már lenni
zsíros kenyeret sem enni
voltam erős most gyenge
lettem egy rozsdás penge
megtettem mindent mit tudtam
volt mikor mezítláb jártam a hóban
fürödtem sokat a jóban és rosszban
azt hittem éltem pedig csak voltam
oda mennék mi nem tudom hol van
puszi
Ma oda mentem, amit nem tudtam hol van, de megkerestem,... először körbejártam, hogy melyik a legrövidebb út, mert legközelebb már azon fogok járni... (Köztársaság tér...)
Rám sötétedett, mire végeztem a mai megbízatásommal... bármennyire is ódzkodtam eddig tőle, nem bántam meg így utólag, mert sok újat tanultam... és olyan szép ilyenkor az ünnepre lámpákkal kivilágított város... Régen naponta mentem el mellette az unalomig... Most számomra minden újdonságszámba megy.
:-)
A gondolataimba látsz!
Neked szerettem volna valami olyan szép arclényt, (avatart) feltenni, amilyen szép Te vagy...és ezt már el is kezdtem írni, aztán töröltem, és helyette betettem ezt a kis szösszenetet!
Ő, a "Magányos cédrus"....és számomra gyönyörű!
....hogy hová igyekszem?....elmesélem.
oda mennék
nem szeretnék már lenni
zsíros kenyeret sem enni
voltam erős most gyenge
lettem egy rozsdás penge
megtettem mindent mit tudtam
volt mikor mezítláb jártam a hóban
fürödtem sokat a jóban és rosszban
azt hittem éltem pedig csak voltam
oda mennék mi nem tudom hol van
puszi
:-)
Ha annyit elértem, hogy legalább ide, a cikkeink közé felteszel egy-egy régi, szép versedet, már nem írunk hiába.
Tetszik az új avatarod... Remélem nem azt a vágyad akarja kifejezni, hogy a felhők fölé igyekszel, ahol megtalálhatod azt a padot, ahonnan egyszer csendben elsétáltatok? :-)
Neked szerettem volna valami olyan szép arclényt, (avatart) feltenni, amilyen szép Te vagy...és ezt már el is kezdtem írni, aztán töröltem, és helyette betettem ezt a kis szösszenetet!
Ő, a "Magányos cédrus"....és számomra gyönyörű!
....hogy hová igyekszem?....elmesélem.
oda mennék
nem szeretnék már lenni
zsíros kenyeret sem enni
voltam erős most gyenge
lettem egy rozsdás penge
megtettem mindent mit tudtam
volt mikor mezítláb jártam a hóban
fürödtem sokat a jóban és rosszban
azt hittem éltem pedig csak voltam
oda mennék mi nem tudom hol van
puszi
Nem válnak el :)
1970....már alig bírtam elolvasni, úgy elmosódott....
A padon
Fejünk összehajtva,
Felnézünk az égre,
Kezed, a kezemben,
S enyém a Tiédben.
Együtt utazunk most,
Lágy felhőnek szárnyán,
Az érzés nagyszerű,
Csodálatos látvány.
Csend van körülöttünk,
Levél sem rebben,
Sóhajod hallom csak,
Zene a fülemben.
A felhő egy kis pad csupán,
Hol összebujtunk ketten,
Most felállunk, s kéz a kézben,
Elsétálunk csendben.
Tetszik az új avatarod... Remélem nem azt a vágyad akarja kifejezni, hogy a felhők fölé igyekszel, ahol megtalálhatod azt a padot, ahonnan egyszer csendben elsétáltatok? :-)
Hát igen... eltelt azóta pár hét. A folytatásból kiderül, ami már fent van.
Nem illik ilyet mondani, de pár napja mintha erősödött volna a magamban való hitem, attól-e vagy mástól mintha jobban érezném magam, hogy pár napja ügyvéd úr gyengélkedik. Remélem nem tőlem borult ki ennyire? :-)
Remélem a vége felé sem válnak el útjaink! :-)
Puszi
1970....már alig bírtam elolvasni, úgy elmosódott....
A padon
Fejünk összehajtva,
Felnézünk az égre,
Kezed, a kezemben,
S enyém a Tiédben.
Együtt utazunk most,
Lágy felhőnek szárnyán,
Az érzés nagyszerű,
Csodálatos látvány.
Csend van körülöttünk,
Levél sem rebben,
Sóhajod hallom csak,
Zene a fülemben.
A felhő egy kis pad csupán,
Hol összebujtunk ketten,
Most felállunk, s kéz a kézben,
Elsétálunk csendben.
Tetszik a történet, ami minden bizonnyal, már megtörtént eseményt jelenít meg, tehát: (nem most megy Éva dolgozni), amit első olvasatra, figyelmetlenül, úgy érzékeltem!
Várom a folytatást!
A vége felé..., (vállamra szállt egy kismadár, és súgott valamit)
Puszi
Nem illik ilyet mondani, de pár napja mintha erősödött volna a magamban való hitem, attól-e vagy mástól mintha jobban érezném magam, hogy pár napja ügyvéd úr gyengélkedik. Remélem nem tőlem borult ki ennyire? :-)
Remélem a vége felé sem válnak el útjaink! :-)
Puszi
Várom a folytatást!
A vége felé..., (vállamra szállt egy kismadár, és súgott valamit)
Puszi
Kedves Éva!
Szuper hír, ha igaz és akkor gratulálok!
Ha csak egy szép mese, akkor hasonló jókat kívánok!
Pussz, Tündér
Ha eddigre elolvastad a második részét, már nem is annyira szuper. :-)
Pussz, Éva
Szuper hír, ha igaz és akkor gratulálok!
Ha csak egy szép mese, akkor hasonló jókat kívánok!
Pussz, Tündér