Mama ...
Látogatók száma: 84
Novemberben vettem az állatoknak kukoricát és búzát, melyet a helyembe is hoztak, annak örültem a legjobban.
Már sötét volt, amikor jöttek, olyankor már nem szeretek kimenni ...
Mondtam is a férfinek, amit ő is helyeselt; igen az idősek már nem szívesen mozdulnak ki este, ami érthető. Behozták a zsákokat, fizettem, kikísértem őket, már a kaput is bezártam, amikor hallom:
- Mama, szóljon már ha kiürültek a zsákok, majd elszaladok érte.
Füleltem, de újból szólt a hang. Aha, semmi kétség nekem szóltak.
Még akkor felhívtam a szomszédasszonyom, hogy elmeséljem, hogy tituláltak ... :) Jót nevettünk rajta.
Meg is feledkeztem róla, de elfogyott a kukorica, ezért felhívtam a férfit. Megbeszéltük a hétvégén hoz terményt, mondtam, nekem soká van, lehet, hogy küldök érte valakit, még pénteken.
Nem jött össze, senkit nem tudtam küldeni. A tegnapi nagy bevásárlás alkalmával gondoltam, arra kerülünk. Én lapítottam az anyós ülésen, amikor megszólal a férfi:
- Hagy kérdezzem már meg honnan jött?
A válasz hallatán, hogy a Kis utcából, megörült, hogy a telefonon lebeszélt kukorica kerül éppen az autóba.
- Ja, akkor a mamának viszi?
Jóember elnevette magát.
- Annak hát, bent ül az autóban.
Akkor már hátrafordultam és nevetve mondtam.
- Igen, itt vagyok: a mama.
Napfénynél, ő sem volt már ifjonc. A mellette álló idősebb hölgy, nem tudom ki lehetett neki, de nekem régen kolléganőm volt; intett és már ment is befelé.
Szerintem ciki volt mindenkinek.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm Anyu, hogy a Koreában szokásos megszólításokat megosztottad velem.
Én a testvéremet bátyámnak szólítottam, ő engem húginak.
puszi
Puszi
Szia Klárikám!
Ez a megszólítás nekem sem tetszett volna... Hogy jön ő ahhoz, főleg ismeretlenül. Talán mondhatta volna, amikor magadat "idősítetted" és ő helyeselt, hogy "Igaza van, asszonyom!"... De mit várhatsz az ilyen zsákomban a mákom férfiembertől? Honnan is tudná, hogy mi az az udvariasság, az illem!? Hiszen valószínű otthon sem gyakorolja... :-)
Az én halálom viszont, ha leöreglányoznak... kivétel a barátnőm, aki mindig így köszöntött fiatal korunktól:... "Szia öreglány!"... De mindenki mástól rosszul veszem, még akkor is, ha csak helyeskedni akar... Így ne!... :-)
Aztán mondanám tovább, hogy mi az amitől kiáll a bicska a zsebemből... de a "jólneveltségem" tiltakozik még attól is, hogy kimondjam azt a mondatot, de neked azért megsúghatom, ha akarod..., mert nagyon csúnya ám! Döbbenet!... :-(
Pusza
Nem szeretném minősíteni az urat, az ismeretlen férfit, ettől eltekintve lehet udvarias, intelligens ember.
Az ősz haját látva, kissé nevetséges volt hallani tőle a mama megszólítást.
Legközelebb is tőle veszem a kukoricát, akkor majd szót ejtünk róla - gondolom ... :)
puszi
Kedves Klári!
Természetes, hogy lassan hozzá kell szoknunk eme megszólítához.
De, tudod, nekem nem esik rosszul.Visszaemlékszem alig kamasszá érett koromra, mikor szörnyen zavarban voltam, kit hogyan szólítsak, kinek hogyan köszönjek.Az utcában lakott egy fiatalasszony, korán ment férjhez, erre való tekintettel csókolommal köszöntem. Akkor ő azt mondta, máskor "pá"-t mondjak. No, ezt megjegyeztem..
De a "hegyi " szomszédunkban is lakott egy paraszt bácsi, majdnem kétszer akkora idős volt, mint a férjem, mégis rendre Elemér bácsinak hívta..
Szóval, csak azt akartam mondani, hogy a "mama", "bácsi" megszólítás sokszor a tisztelet jele is..
Puszi
Nincs itt baj a megszokással, csak én úgy vagyok vele, ha már van családunk, unokánk, akkor az ő mamájuk vagyok ... :)
Na, ez érdekes, még én is emlékszem a "pá" köszönésre, az olyan úri asszonyosnak tűnt "nekem". Idegen asszonyt nem tudtam, hogyan köszöntsem, mert ugye, akkor még az öt-tíz év korkülönbséggel nem tegeződtünk.
Tényleg egy köszönési forma tiszteletet is jelent. A szomszédasszonyom, szerintem 60 éves elmúlt és az apunak, aki 90 éves volt, mindig a csókolom volt a köszönés.
puszi
Hát előbb utóbb eljön az az idő, hogy mamának kezdenek szólítani bennünket. Először meghökkenünk, pláne ha aki így szólít nem biztos, hogy fiatalabb nálunk. Én sosem kértem ki magamnak, nincs jelentősége legfeljebb a megszólítót minősíti. Úgylátszik, helyesen Te is így állsz hozzá, a cikkhez gratuláok tetszik!
Biztos emlékeztek rá, régen a kórházban a beteget, egyeskének-ketteskének --- hívták: nem szerettem, így vagyok a mama megszólítással is.
Idegenektől nem szimpatikus az ilyen megszólítás, igaz; barátnőm családja is néha mamának hív ... :)
puszi
Lassan hozzá kell szoknunk.Egy érdekesség:Koreában a megszólításnak szigorú szabályai vannak.Fiatal fiú a nála idősebbet bátyámnak szólítja,az idősebb lányt nővéremnek.Lányoknál szintúgy ez van csak más az alakja,kiejtése.Ez így megy 35 éves korig.Utána a hölgyet néninek,a férfit bácsinak szólítják.Ez az idős korig,kb 60-70 év van így.Ezután pedig a nagymama,nagyapa megszólítás dukál.Ebben az a jó,hogy a fiatal nincs zavarban,hogy hogyan szólítsa a tőle csak valamivel idősebbet és így tovább.
Én a testvéremet bátyámnak szólítottam, ő engem húginak.
puszi
Ez a megszólítás nekem sem tetszett volna... Hogy jön ő ahhoz, főleg ismeretlenül. Talán mondhatta volna, amikor magadat "idősítetted" és ő helyeselt, hogy "Igaza van, asszonyom!"... De mit várhatsz az ilyen zsákomban a mákom férfiembertől? Honnan is tudná, hogy mi az az udvariasság, az illem!? Hiszen valószínű otthon sem gyakorolja... :-)
Az én halálom viszont, ha leöreglányoznak... kivétel a barátnőm, aki mindig így köszöntött fiatal korunktól:... "Szia öreglány!"... De mindenki mástól rosszul veszem, még akkor is, ha csak helyeskedni akar... Így ne!... :-)
Aztán mondanám tovább, hogy mi az amitől kiáll a bicska a zsebemből... de a "jólneveltségem" tiltakozik még attól is, hogy kimondjam azt a mondatot, de neked azért megsúghatom, ha akarod..., mert nagyon csúnya ám! Döbbenet!... :-(
Pusza
Természetes, hogy lassan hozzá kell szoknunk eme megszólítához.
De, tudod, nekem nem esik rosszul.Visszaemlékszem alig kamasszá érett koromra, mikor szörnyen zavarban voltam, kit hogyan szólítsak, kinek hogyan köszönjek.Az utcában lakott egy fiatalasszony, korán ment férjhez, erre való tekintettel csókolommal köszöntem. Akkor ő azt mondta, máskor "pá"-t mondjak. No, ezt megjegyeztem..
De a "hegyi " szomszédunkban is lakott egy paraszt bácsi, majdnem kétszer akkora idős volt, mint a férjem, mégis rendre Elemér bácsinak hívta..
Szóval, csak azt akartam mondani, hogy a "mama", "bácsi" megszólítás sokszor a tisztelet jele is..
Puszi