Nagyot akaró kerti törpe

Látogatók száma: 35

Megtörtént eset...

Ma elmentem kora reggel a faluba a boltba zsemléért, és ott összetalálkoztam az egyik ált.sulis évfolyamtársam, Attila nevelőapjával.

Egyszer még mikor csak kb. 15 voltam ciccegett nekem az utcán és mondta, hogy menjek át hozzájuk, mert Attila is otthon lesz. Én bírtam a nevelt fiát, mert értelmesebb és kedvesebb gyerek volt a többinél, de a barátnőmbe volt reménytelenül szerelmes, amiről beszélgettem is vele, így nem mentem át hozzájuk. De volt is egy zsigeri rossz érzésem a meghívás kapcsán, úgyhogy amúgy sem mentem volna.

Eltelt közben 25 év és kerültem ezt a hordóhasú kis törpe fickót a régebbi zsigeri rossz érzésem miatt, de pár hónapja leszólított, hogy van-e tojásom a tyúkjai alá. Aztán ma megkérdezte, hogy hazajött-e a férjem. Mondom, persze, itthon van hétvégén. Majd ugyanígy a tyúkokról kezdtünk beszélgetni. A tyúkokról és a kertről én mindig szívesen beszélgetek. Adtam is neki tanácsot, hogy miért nem nőhetnek és mit etessen velük. De azért tartottam a távolságot. Mondta, hogy megnézné őket jövő héten. Mondom csak hétvégén (amikor nem vagyok egyedül). Hülye nem vagyok, és jók a receptoraim.

Aztán rátért újra a férjemre. Meg, hogy hány családom van. És ő engem úgy sajnál, hogy nincs családom. Há', mondom van családom, mert van férjem. És amúgy se kell sajnálni, mert jó nekem most már szabadon. Aztán azt mondta a 150-160 centis kis hordóhasú kertitörpe, hogy adjak neki egy esélyt... B+...

Egyetlen másodpercig nem kaptam szikrát. Aztán mondtam, hogy felejtsen el engem is, és a tyúkjaim megnézését is. Aztán beültem a kocsimba és elhajtottam. Hazaúton gondolkodtam rajta, hogy túl finom voltam és el kellett volna rendesen küldenem szaporodás céljából az ősi hivatást űző legközelebbi női rokonához. De, ha nem értene belőle, akkor majd legközelebb. És aztán meglátogatom a feleségét is, aki egy fejjel és sok kilóval erőteljesebb az ajánlatott tevő férjénél, hogy kicsit tartsa őt kordában, mielőtt kénytelen leszek megrugdosni.

Hazaérve először nem akartam róla beszélni, de mivel elég feszkós voltam, mégis elmeséltem a férjemnek. Ő kiakadt, és mondta, hogy elmegyünk hozzájuk. Én mondtam, hogy ki van zárva. Egyrészt nem ez az első eset, hogy ajánlatot kapok, másrészt tudom kezelni a dolgot, elküldtem magamtól is. Harmadrészt, ha megismétlődne a dolog, valóban elmegyek a feleségéhez elbeszélgetni, hogy tartsa kordában a kisnövésű második férjét, mielőtt kárt teszek benne. És végezetül elkönyveltem, hogy a receptoraim a perverzek kiszűrését illetően rohadtjól működtek már 25 évvel ezelőtt is.

Ti mit tettetek volna?

támogatóink