Nyaralunk...
Látogatók száma: 110
Mármint a többiek. Nekem már évek óta nem adatott meg ez az élmény. Mivel nem a siratófal virtuális változatáról szeretnék írni, ezért emiatt nem áztatnám el a képernyőt. Barátnőm és családja humoros/?/ történetét szeretném megosztani az olvasókkal.
Egy alkalommal a barátnőm, családostul Horvátországban nyaralt. Krk szigeten töltötték a nyári, egyhetes szabadságukat. Apa, anya és a két, óvodáskorú leánygyermek. Indulás előtt - hetekig - az egész család lázban égett. A gyerekek be voltak sózva. Izgatottan várták a utat.
– Anya! Vihetem az új fürdőrucimat? Úgy-e veszel napszemüveget? Apa! A tenger az nagy? A tenger az sós? Hajózunk is? Vannak ott cápák? Apa! Akkor mi külföldre megyünk? Ott külföldiül beszélnek? – záporoztak a kérdések folyamatosan az indulás előtt.
Nem rögmentes útjukról majd egyszer máskor írnék.
A tény, hogy egyszerre csak ott voltak álmaik nyaralásának helyszínén. A szigetre érve bevackolták magukat az apartmanba, és megkezdődött az édes semmittevés. Kihasználták az együtt töltött idő, és a tenger adta lehetőségeket. A végtelen víz látványa elkápráztatta a kis családot. Pihentek, úszkáltak, gyönyörködtek a sziget, a természet csodáiban.
Esténként a tenger után a horvát gasztronómiában lubickoltak. Ismerkedtek a Dalmát konyha ízeivel. Megkóstoltak minden tengeri herkentyűt. Az osztrigát, a polipot, a különféle halakat. Apának a kedvence mégis a férfias, - olajban, fokhagymában sütött marhahús -, a prlolica volt.
Minden nap, estefelé, vacsora után sétáltak egy kicsit. Megcsodálták a sziget középkorias városának házait, utcáit, sikátorait.
Egyik séta alkalmával – talán a prlolica volt az oka -, apa úgy érezte, hogy dulakodás van a hasában, és a harc még nem dőlt el. Igazi férfiként, gondolta elengedi az érzést. Sikerült is egy egészséges, - bár jól hallható - szellentéssel, menet közben elintéznie a dolgot.
- Apa, nem otthon vagyunk! – szóltak rá szemrehányóan, egyszerre a lányok.
- Itt, úgysem értik! - hangzott a rezignált válasz.
Hozzászólások
időrendi sorrend
:DDD
Köztudott, hogy a tengerpart mindig szeles. A helyiek ezen meg sem lépődnek. A tájfun az légies, a cunami inkább hígabb.
Tamás
Én is átmentem lóba, és nyerítettem, amikor elmesélték!
:-)
Pusz
Juli :))
Ez nagyon tetszett!
Fektető röhögés lett úrrá rajtam! :D
Pussz
Csilla
Puszillak
heleenke
Pusz,
Ktr.