Nyuszi ül a fűben...

Látogatók száma: 48

Történt egyszer. Már megint ünnepek előtt álltam és sehogy sem találtam a helyem, annyira összesűrűsödtek a teendőim. Mondjuk ez nem először fordult velem elő, de ezen a napon különösen rossz passzban ébredtem hajnalok hajnalán. Nem is tévedtem nagyot. Csak nem hajnalodik? Nosza rajta! – gondoltam - nem vagyok én az az elveszett ember, aki túl sokat agyal a bajokon és lógatja a lábát naphosszat, arra várva, hátha megoldódik magától a probléma, majdcsak valaki elvégzi helyettem… Nem vagyok én Pató Pál sem, akinek híres mondása jutott az eszembe: „Ejj ráérünk arra még!” - de most valahogy mégis mindent az utolsó pillanatra hagytam, jobban mondva hanyagoltam. Hogy történt, arra már nem emlékszem, egyáltalán mikor hajtottam álomra a fejem, mert az este alkonyattájt egy kicsit elbóbiskoltam annyira el voltam fáradva és valamikor az éjszaka kellős közepén pattantam ki az ágyból – rémülten a felismeréstől, mégis csak Húsvét hétfő van! - de egyben remélve, hátha már le is késtem az első locsolót és eloldalgott. Ami nem lett volna nagy baj, hiszen mit is adhattam volna cserébe, ha mégis erre téved egy jámbor lélek, aki csak erre az egy alkalomra várt, hogy elmondhassa nekem a kedves mondókáját és én még arra sem voltam képes, hogy fessek neki hímes tojásokat? Nincs mese! Látva körülöttem azt a csendéletet, amit ki nem állhattam soha, így ünnepek tájékán meg különösen, hát nekiveselkedtem, hogy mentsem, a még menthetőt… Miközben serénykedek, hiszen fiatal volt még az idő halk kopogásra lettem figyelmes. Óvatosan, résnyire nyitottam ki az ajtót – és már éppen becsukni készültem, látva az illető elszántságát, kezében egy szódásüveget szorongatva – de nem voltam elég fürge, elugrani sem volt időm - ő meg rest, és a hideg zuhany úgy telibe talált, hogy azt sem tudtam hirtelenjében fiú vagyok e vagy lány.. Miközben a szomszédom mint aki jól végezte dolgát belekezdett a locsolóversikéjébe…”Húsvét hétfő hajnalán az jutott eszembe, egy üveg szagos vizet veszek a kezembe. Eljöttem hozzád, mosolygós szép asszony, de a szép hímes tojásokat hiába nézem, nem látom..” - én meg, mint egy ázott ürge elfelejtettem letörölni arcomról a meglepetés mosolyát is, és először életemben hagytam végigmondani a szövegét. Már éppen indultam volna a fürdőszobába a törölközőmért, hát nem még oda is elkísért a drága - és vigyorogva elővette a Szocializmus híres „Krasznaja Moszkva” kölnijét, amit kénytelen-kelletlen el kellett viselnem, hogy jobbról-balról lespricceljen, nehogy már elhervadjak. Több se kellett, hogy letöröljem arcáról az elégedettség látszatát is, kezemben a zuhanyrózsával viszonoztam a „kedvességét” közben bizonygatva, hogy nekem ugyan nincs is hímes tojásom. Egyértelmű volt ezek után, hogy kétszer is meggondolja, megvárja e míg előveszem a nem létező hímes tojásokat… helyette pánik-szerűen menekülőre fogta… Hogy mi történt ez után, azt a kedves szomszédasszonyom arcáról leolvastam… a többit az olvasóim fantáziájára bízom.

A cikket írta: Zséva

támogatóink