Ráma tégla
Látogatók száma: 63
És wadbikaiy (honfoglalo-hu)
wadbikaiy:
nemwok költő, csak egy lóó
-busulok is mint a fenexx-,
lógatom a sörényemet
csattogtatom a patámat hahóó
-de minek-
xarik rám az enyészet,
toyik rám a
költészet
-(((
Ráma tégla:
..a költőnek múzsa kell, meg ihlet..
lehet neked lónyál meg csipesz, hogy
fölkösd gatyádon a korcot, ránca szedd
arcodon a morcot, csattogtasd hát kezed
kicsiny kobakodon...
wadbikaiy:
A költőnek hívek kőnek,a múzsa má' benne wan.
Lóónyál és csipesz:nem kell más az ihlethez!
Fölkösd gatyádon a korcot ha éngem olvasnál,
és ráncba szedd arcodon a morcot.
Csattogtasd hát tenyered, és visíccs
örwendezve, ha
ÉN
szólok tehozzád,
lüke!
A cikket írta: wadbikaiy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Honnan van a kép? Még csak elmenteni sem sikerült. :P És az a másik hasonló, amin a lány egy ágyon fekszik, és a hajánál fogva molesztálgatja a manó...? egy helyről valók?
Hát ez bizony nagy baj! :-)
Picinyke a szívem énnekem,erről szól minden lüke énekem.
Nagy a herém, tele wan egészen.
Lelkem meg nincsen,
az ördöngnek
attam.
S kincseimmel
-szinte-
egyedül marattam.
Ugyan már Wadbikaiy!
Tárd ki előttünk cseppnyi lelked, kicsinyke szíved...
Így az ember sem érti, ha csak visít a lélek?!
Mi csuda bajod van tenéked? Beszélj úgy, hogy más is értsen!
Főleg én, ki feleség voltam egykoron, s most reménytelen.
Kit keressek, ha te is elmész, és nem talállak se földön, se égen!
Pussz,
Éva
Nagy a herém, tele wan egészen.
Lelkem meg nincsen,
az ördöngnek
attam.
S kincseimmel
-szinte-
egyedül marattam.
Visíccs Julim,mer'én elmék.
Ugyelmegyek,nem találtok sem a földön, sem az égen.
Nem hagyok én sehol nyomot, csak a babám
bús szívében.
Zúg az erdő,
zúg a nádas.
Elmegyek én titőlletek afeketeéccakáábaaaaaaaaaaaaa.
Csak egy csokor lónyált teszek a felesegekhu
assztalááraaaaaaaa.
Zug az erdő,zugaaaaa
náááádaaaaas.
,,Csak annyit szeretnék,
Elmondani néééééked,
Ne menj el, maradj iiiitt,
Fáááájna a szívünk érted!"
ps.: Csokor lónyál helyett nem lehetne egy üveg vörösbor????
pusz
Juli
Visíccs Julim,mer'én elmék.
Ugyelmegyek,nem találtok sem a földön, sem az égen.
Nem hagyok én sehol nyomot, csak a babám
bús szívében.
Zúg az erdő,
zúg a nádas.
Elmegyek én titőlletek afeketeéccakáábaaaaaaaaaaaaa.
Csak egy csokor lónyált teszek a felesegekhu
assztalááraaaaaaaa.
Zug az erdő,zugaaaaa
náááádaaaaas.
Tárd ki előttünk cseppnyi lelked, kicsinyke szíved...
Így az ember sem érti, ha csak visít a lélek?!
Mi csuda bajod van tenéked? Beszélj úgy, hogy más is értsen!
Főleg én, ki feleség voltam egykoron, s most reménytelen.
Kit keressek, ha te is elmész, és nem talállak se földön, se égen!
Pussz,
Éva
Visítok!
Ugyelmegyek,nem találtok sem a földön, sem az égen.
Nem hagyok én sehol nyomot, csak a babám
bús szívében.
Zúg az erdő,
zúg a nádas.
Elmegyek én titőlletek afeketeéccakáábaaaaaaaaaaaaa.
Csak egy csokor lónyált teszek a felesegekhu
assztalááraaaaaaaa.
Zug az erdő,zugaaaaa
náááádaaaaas.
Van ez igy néha! De én nem féltelek! Egy wad hagy nyomokat! :-)
Súlyos lóónyálhijányba estem. -((
Nincs abban semmi rossz, amit kívánsz. (Bújjon-ugye-édes-kedvesem?) :-)
Van itt kérem sok szép múzsa,
De csak akkor, ha felkötötted,
Különben toyik rád a lónyál ihlet..
BÚÉK (Bújjonbelénk -Újramegújrajaz-Énekesjóókedwésa-Kíííwáánáááás/megkívántattatáss) !!
B.Ú.É.K! (boldog, új, életet keresők)
nemwok költő, csak egy nő
-busulok mert meghót feneexex-,
lógatom a nemtom mimet,
csattogtatom a patámat,
-de minek-
xarik rám az enyészet,
toyik rám a
költészet...