újabb események régebbi események további események
19:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra

Rossz választás

Látogatók száma: 59

Miért érzem azt, hogy le kell írnom a gondolataimat? Miért nem elég, ha a megoldáson töprengek? Miért mindig az egyszerűbbet választom, leírom, hiszen a választ úgyis tudom, magam fogom megadni rá. Nélkülem a kérdés megoldatlan marad, csak halad-halad...

Pontosan úgy érzem magam most, mint a partra vetett hal, fuldoklom... nem csak fizikálisan...

- Nem azért vagyunk, hogy segítsünk egy fuldoklón?

Egyik gondból még jóformán ki sem evickéltem, ott van a másik... Kezdem unni, hogy ez lassan állandósulni fog. Miért is ne éppen akkor akarjak nagymosást végezni, amikor el kell zárnom a meleg vizes főcsapot?...

- Nem tudom.

Ha ezek a kellemetlenségek nem lennének jelen az életemben, vajon mihez is kezdenék magammal?

Mit tesz ilyenkor egy felelősen gondolkodó felnőtt ember, családfő, egy személyben, mert nincs férfi a háznál?

- A megoldást keresi.

Először magában. Mert, miért is ne gondolná, hogy meg is találja...

Egy hétköznapi probléma számomra lassan már nem az. Nagyon is komoly gondot okoz, ha felüti a fejét, nem csak anyagilag. Lassan elhasználódunk nem csak mi, magunk, de a körülöttünk lévő, bennünket kiszolgáló eszközök, szerkezetek, tárgyak is beadják a kulcsot. Ilyen a tulajdonságuk. És, ha még van bennünk élet, életet igyekszünk lehelni beléjük is, általunk, hogy tovább, még tovább szolgáljon bennünket az a tárgy, az az eszköz, az a meleg vizes vízcsap. Nélkülük ugyanis nem érezzük magunkat biztonságban, nem vagyunk teljesek és egészek. Bezavar. Mert csepeg, mert spriccel, mert folyik, vagy éppen eldugult...

Persze lehet ezen mosolyogni... de, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, amikor megtapasztaljuk először? Leblokkol... Gondolkodni sem tudunk azonnal, cselekedni meg főképp... Utoljára a konyhai vizesblokkom akkor mondta be az unalmast, amikor albérlőim voltak... Eldurrant nem csak az agyam, de a melegvizes főcső is a konyhában, hogy azt sem tudtam mi tévő legyek hirtelenjében éjnek idején, amikor az albérlőim panaszkodtak, hogy belefordultak a földre terített paplanukról a melegvízbe... Eszembe sem jutott hirtelenjében, hogy elzárjam a főcsapot... Nem úgy a férfi, mert ő tudta. Azóta, hogy ez a sokk ért, kinőttem e problémából és cselekedni tudok, persze nem minden idegeskedés nélkül. Mert hiszen ki szereti a melegvizet, ha "spriccel", és nem ott teszi, ahol kell.

Még alig tettem valamit, csak várok.

- Mire? Mit fog ez nekem jelenteni? Mit kóstál? Mikor jön ki a szerelő, akit még nem is hívtam? Kit hívjak? - Talán egyszerűbb, ha magam megoldom, de kivel?...

Ilyen és hasonló kérdések jönnek elő, mert az élet megint egy előre nem látható akadályt gördített elém, már megint késő este.

Paula asszony jut az eszembe, aki mindig feltette magának a kérdést: - Miért is nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül, aki mellesleg, vízvezeték szerelő?!

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: emillio

.... a legfontosabb, ami erősen megszívlelendő:
"A kevesebb néha több..." és ez vonatkozik az
írásra is! .... Nem a mennyiség, hanem a minőség
az, - ami számít!

Csao íródeáknő: emillio

.... Ez már valami!... Nem véletlen, hogy igyekszem rövideket írni, bár nálad, mint írod nem ez a szempont...
Már megint mi nem tetszett, te szurkapiszka..., vagy ha tetszett azt miért nem lehet egyszerű szavakkal kifejezni... vagy te azt hiszed, hogy én ezen olyan jót szórakoztam? Először át kellett élnem, hogy le tudjam írni. Nem tartott ám ez olyan rövid ideig, mint azt kíméletből idepötyögtem?

Csao íródeák: Éva
.... a legfontosabb, ami erősen megszívlelendő:
"A kevesebb néha több..." és ez vonatkozik az
írásra is! .... Nem a mennyiség, hanem a minőség
az, - ami számít!

Csao íródeáknő: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: